Az év végére nagyon sűrűek lettek a napok, és nekem teljesen elfogytak az energiáim. Ezért az ünnepek pihenéssel fognak telni, bár nagyon sok tervem volt/van! a bloggal (meg néhány blogos-titkos projekttel) kapcsolatban. Tegnap éjjel hazaért a tesóm is, aki évek óta külföldön él, s ettől a ténytől meg aztán főleg pazarlásnak tűnik egyetlen percet is… Tovább »

A karácsony ajándékozós része nekem elég stresszes – és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Egyrészt van egy elképzelésem arról, hogy mit szeretnék adni a másiknak, mi az, amivel szeretném kifejezni a szeretetem – és van az, amit a másik szeretne kapni. És eközött a kettő között tud nagy különbség lenni. Például olyan szinten is, ha… Tovább »

Szeretem a vlogokat. Amikor az egyik kolléganőmnek próbáltam elmagyarázni, hogy a vlog olyan, mint a blog, csak videós, simán rávágta, hogy tehát akkor én valóságshow-kat nézek? És akkor ezt így rettenetesen próbáltam tagadni, de… lehet, hogy igaza van, valójában a vlog egy valóságshow, s a show része nyilván abból ered, hogy az adott vlogger úgy… Tovább »

A Google szerint évente kb. 70%-kal nő az előző évhez képest a YouTube-on a “how to”, az a “hogyan kell” kezdetű keresések száma. A tesóm szerint én egyenesen YouTube guru vagyok, és a kolléganőim is tudnának mesélni arról, hogy egy-egy ártatlan kérdésükre hányszor válaszoltam azt, hogy “mindjárt átküldök erről egy videót”. A Youtube számomra ablakot… Tovább »

A heurisztika azt jelenti, hogy valamit nagyon határozottan igaznak hiszünk, korábbi tapasztalataink alapján, aztán simán kiderülhet, hogy nem is úgy van. Az egyik kedvenc példám, amikor egy házaspárnak van egy lánya, és az a kérdés, mennyi az esélye, hogy a második gyerekük is lány lesz? És erre sokan rávágják, hogy 50% – hiszen vagy lány,… Tovább »

Az egyik reggel egy tavalyi Reader’s Digest*-et találtam az asztalomon, a munkahelyemen – kolléganő rendezgette otthon a régi újságokat, és ahogy belelapozott, megakadt a szeme az egyik cikken, rögtön eszébe jutottam, úgyhogy behozta nekem.  Egy berlini boltról van benne szó, a Leilaról. Igaziból úgy működik, mint egy minden-kölcsönző. Háztartási kisgépek, ruhák, baba-cuccok (babakocsi, rácsoságy, etetőszék, hintaló),… Tovább »

Nem gyűlölöm a gyűlölködőket, csak nagyon aggódom értük. Elhiszem, hogy azt gondolják, hogy igazuk van. Elhiszem, hogy ha elegendő információjuk lenne, akkor belátnák, hogy rosszul ítélték meg a helyzetet, és semmit nem old meg, ha bosszút állnak a menekülteken.  Ha nem hinném el, akkor nem lenne értelme itt lenni. Ezért ezúton felszólítok minden cselekvőképes felnőtt… Tovább »

Miután múlt héten megírtam azt a posztot A Csudálatos Zabfasírtról, és arról, hogy én nem tartok húsmentes hétfőt… ma olyan fura érzésem lett, miközben a tízóraimat csináltam, és nyúltam a felvágott felé. Mert hát, miért ne tartsak húsmentes hétfőt, tényleg?... Tovább »

Karácsonykor gyakran szó esik az illatokról is. Valószínűleg az lehet az oka, hogy a hidegre való tekintettel inkább csukva vannak az ablakok, és bent maradnak a sütés illatai – és erre az otthonos-kuckós hangulatra akarnak ráerősíteni aztán a kereskedők is, amikor az üzleteikben ugyancsak illatosítanak. Én nem szeretem az erős illatokat, a mesterséges illatosítókat igyekszem elkerülni… Tovább »

 A fenntartható életmódnak – egészen pontosan az ökológiai lábnyom csökkentésére való törekvéseknek – egyik eleme a húsfogyasztás csökkentése. Én nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert szeretem a zöldségeket, a zöldségekből készült ételeket – még a salátafőzeléket IS, sőt…! És ráadásként a kíváncsi természetem gasztro vonalon is kiütközik – ha én azt olvasom valahol, hogy “zabfasírt”, akkor… Tovább »