Az mindig nagyon érdekes, amikor valamilyen egyetemleges körülmény(változás) hatására több, egymástól független ismerősöm is ugyanolyan jelenségről számol be, vagy inkább, ugyanarra a jelenségre panaszkodik. Ilyen volt az új év, és az újévi fogadalmak körülménye.   Az egyik ismerősöm arra panaszkodott, hogy most néhány hétig korábban kell edzenie járni, mert a megszokott idősávjában megjelentek az újévi fogadalmasok…. Tovább »

Néhány éve csak azért vettem ki két könyvet az ókori Kínáról, mert néhány nappal korábban rádöbbentem, hogy semmit nem tudok a kínai kultúráról. (A raktárból hozták ki őket, csak az egyiket olvastam el, de az nagyon tetszett. És bár még mindig nem tudnék akadémiai vitába bonyolódni Kína történelméről, vagy hagyományairól, vagy a kínai mondavilágról, de… Tovább »

 Néhány éve hallottam valahol, hogy egészen újkeletű dolog a telefonba azt mondani, hogy “hol vagy?” -a mobiltelefonok megjelenése előtt tudtuk, hogy hol van az, aki válaszol a hívásunkra. És ugyanígy, egyszerre mindenki elérhető lett, akármerre járt, akármit csinált. Az okostelefonokkal és más csudamasinákkal már nem csak felhívni tudjuk egymást bárhol, hanem akár közös munkavégzésre is összekapcsolódhatunk,… Tovább »

Gyengélkedett a fürdőszobai lefolyóm. Elvileg nem csináltam vele semmi szörnyű dolgot, mégis, egy sima kézmosás is megterhelést jelentett neki, csak lassan folyt le a víz. Valamit tenni kellett, de nagyon fontos volt, hogy semmi esetre sem akartam agresszív lefolyótisztítót használni.  Elmentem a boltba, és megnéztem, hogy miből válogathatok. Van bio mosogató és általános tisztítószer, sőt,… Tovább »

Nyáron elültettem néhány citrommagot, és én voltam a legjobban meglepve, hogy szép egymásutánban kikeltek. Még mindig élnek, és igaziból eljött az ideje, hogy kiköltözzenek nevelőanyjuk, az anyósnyelv cserepéből.  Most nagyon szurkolok nekik, mert az átültetés amúgy is rizikós, itt meg ráadásul citromokról van szó; remélem, hogy szeretni fogják az új földjüket, a biztonság kedvéért egymás… Tovább »

Tavalyelőtt, karácsonykor kerültem közelebbi ismeretségbe a gyömbérrel – addig azt hittem, nem szeretem. És hogy nagyon drága.   Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon is kedvemre való az íze, és az eredetileg sütihez vásárolt nagyjából tenyérnyi darab rettentő kiadós, úgyhogy az ünnepek alatt számos kancsó citromos-gyömbéres-mézes tea is készült.  Tavaly ősszel már kifejezetten azért vásároltam újra gyömbért,… Tovább »

Szeretem a hamburgert. Nem azt a kis csenevész szendvicske fajtát, hanem a házit, vagy inkább háziasat, jóóó nagy bucival, jóóó nagy husival, némi zöldséggel és bőséges öntettel. És szeretem a gyrost is. A nyári bakancslistámon szerepelt a helyi nevezetességnek számító kiflis gyros megkóstolása – egy élmény volt, na. (Nemistudomholfogjam-mindenholcsöpög-megpróbálomegybenbekapni élmény.)  Szóval amikor a tavalyi év… Tovább »

Karácsony előtt többször is próbáltam meggyőzni a családot, hogy ne ajándékokat, hanem közös élményeket adjunk egymásnak, de az ilyen váltások nem mennek egyik pillanatról a másikra. Nem egységes, hogy ki hogyan tudja kifejezni a szeretetét, vagy mitől érzi magát szeretve – nálunk még családon belül sem. (Ugyanakkor nagyon érdekes, egyszer leteszteltük az önkéntes csapatot, amelynek én… Tovább »

 Milyen különös, amikor az év első napja éppen péntekre esik. A péntekben már benne van a közelgő szabadság ígérete, de még hétköznap; jókedvűbb, könnyedebb ilyenkor a kötelezettségek teljesítése. Ilyen lesz az egész évem, ha a terveimet megvalósítom. Itt a blogon január végén kezdődik majd valami nagyon izgalmas – lesz vele munka, ÉS jó mulatság lesz!   Kedves 2016!… Tovább »

 Az év végére nagyon sűrűek lettek a napok, és nekem teljesen elfogytak az energiáim. Ezért az ünnepek pihenéssel fognak telni, bár nagyon sok tervem volt/van! a bloggal (meg néhány blogos-titkos projekttel) kapcsolatban. Tegnap éjjel hazaért a tesóm is, aki évek óta külföldön él, s ettől a ténytől meg aztán főleg pazarlásnak tűnik egyetlen percet is… Tovább »