Szeretem a hamburgert. Nem azt a kis csenevész szendvicske fajtát, hanem a házit, vagy inkább háziasat, jóóó nagy bucival, jóóó nagy husival, némi zöldséggel és bőséges öntettel. És szeretem a gyrost is. A nyári bakancslistámon szerepelt a helyi nevezetességnek számító kiflis gyros megkóstolása – egy élmény volt, na. (Nemistudomholfogjam-mindenholcsöpög-megpróbálomegybenbekapni élmény.) Szóval amikor a tavalyi év… Tovább »
Húsmentes hétfő 4. – Gyorskaját, most!
Szeretem a hamburgert. Nem azt a kis csenevész szendvicske fajtát, hanem a házit, vagy inkább háziasat, jóóó nagy bucival, jóóó nagy husival, némi zöldséggel és bőséges öntettel. És szeretem a gyrost is. A nyári bakancslistámon szerepelt a helyi nevezetességnek számító kiflis gyros megkóstolása – egy élmény volt, na. (Nemistudomholfogjam-mindenholcsöpög-megpróbálomegybenbekapni élmény.) Szóval amikor a tavalyi év… Tovább »

Az egyik reggel egy tavalyi Reader’s Digest*-et találtam az asztalomon, a munkahelyemen – kolléganő rendezgette otthon a régi újságokat, és ahogy belelapozott, megakadt a szeme az egyik cikken, rögtön eszébe jutottam, úgyhogy behozta nekem. Egy berlini boltról van benne szó, a Leilaról. Igaziból úgy működik, mint egy minden-kölcsönző. Háztartási kisgépek, ruhák, baba-cuccok (babakocsi, rácsoságy, etetőszék, hintaló),…
Karácsonykor gyakran szó esik az illatokról is. Valószínűleg az lehet az oka, hogy a hidegre való tekintettel inkább csukva vannak az ablakok, és bent maradnak a sütés illatai – és erre az otthonos-kuckós hangulatra akarnak ráerősíteni aztán a kereskedők is, amikor az üzleteikben ugyancsak illatosítanak. Én nem szeretem az erős illatokat, a mesterséges illatosítókat igyekszem elkerülni…