Idén a múlt héten, 13-án volt a túllövés napja, az a nap, amikor az egy év alatt újratermelődésre képes erőforráskészletünket elhasználtuk, s innentől kezdve “túlfogyasztunk”. Most úgy áll, hogy valamivel több, mint másfél Föld lenne szükséges, hogy az emberiség igényeit (és nem szükségleteit…) ki lehessen elégíteni.
Az ökológiai lábnyomról általában mindenkinek vannak ismeretei – kiszámításához az élőhely nagyságától kezdve a húsfogyasztáson át a különböző közlekedési eszközök használatáig különböző tényezőket kell figyelembe venni, de végső soron ez az érték azt mutatja, hogy az adott technológiai fejlettség mellett, adott egyén igényeinek kielégítéséhez szükséges erőforrások megtermeléséhez, illetve az egyén által okozott szennyezések semlegesítéséhez mekkora Föld-területre (termőtalajra – legelő, erdő, ásványkincsekkel, és vízre) van szükség. Az a rész szerintem nagyon lényeges, hogy még a szennyezések is beleférnének, még a füstölő gyárkémények is tarthatóak lennének – ha a másik oldalon megjelenne a semlegesítéséhez szükséges bioszűrők védelme, telepítése. Viszont általában inkább sajnos az történik, hogy egyszerre épülnek füstölő gyárkémények ÉS kerülnek kiirtásra erdők. (Szokás szerint lazán kapcsolódik ide, de szóval a környezetvédelmi adók legelső felmerülésének idején egyébként voltak olyan gondolatok, hogy a környezetterhelés megadóztatásával, ennek az adónak a késztermékek árában való megjelenésével a piac tulajdonképpen ki fogja alakítani azt az egyensúlyi pontot, ahol a nagyon környezetszennyező termékek olyan drágák lesznek, hogy nem lesz rájuk kereslet, s így a termelésük is vissza fog esni, vagy teljesen megszűnik, vagyis az árérzékeny piac gondoskodni fog a környezet védelméről. Aztán felmerültek olyan problémák, hogy de tulajdonképpen hogyan lehetne pénzben meghatározni olyan dolgokat, mint pl. adott fából készült termék előállítása érdekében kivágott erdő mint a biodiverzitás rész (na ez még csak-csak), de mint szociális és kulturális érték az emberek számára?! De mivel ez túl bonyolult, ezért nem így képzik a környezetvédelmi adókat. Egyébként Arthur Pigou nevéhez (is) köthetők ezek az elméletek. Itt megnézhető, A környezetszennyezés gazdaságilag optimális szintje résznél, ami tök durván hangzik, pedig így van, hogy nem az a megoldás, hogy menjünk vissza a barlangba, és nézzük az árnyékokat a falon, hanem legyen gazdaság, legyen termelés, legyen piac, de ez legyen összhangban a környezettel is, és akkor Minden Rendben Lesz.)
Ökológiai lábnyom kalkulátor itt. Érdemes végigmenni rajta, 1-2 perc, azért szeretem, mert a kérdések megfogalmazása (szerintem) egyben sugalmazás is arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne csökkenteni a személyes környezetterhelést. (Pl. megkérdezi, hogy mennyi szemetet termelsz egy héten, de aztán azt is megkérdezi, hogy milyen gyakran hasznosítasz újra.)
S ha már ökológiai lábnyom csökkentés, a nagy hőségben számos energiabarát hűtési lehetőségünk is van, avagy aki teheti, ne kapcsolja be a klímát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: