<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fenntarthatóság - szubjektíven</provider_name><provider_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu</provider_url><author_name>BoglarkaM</author_name><author_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu/author/boglarkam/</author_url><title>Július, eddig</title><html>&lt;p&gt;Fura érzés, hogy már több, mint az év fele eltelt. Meg az is fura, hogy 12 fok van július közepén... &lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Fenntarthatósági szempontból a nyár legnagyobb kihívása, hogy a minimalista ruhatáramban csupa vasalnivaló van. Én egyébként szeretek ingeket hordani, és évek óta beválik, hogy a legnagyobb hőségben nem műszálas pólót, hanem valamilyen természetes szállal kevert inget veszek fel - ezekben sincs kevésbé meleg, de valamelyest elegánsabban izzad bennük az ember. Így aztán szorgalmasan vasalok egész nyáron.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ugyancsak a nagy melegből ered, hogy ha tehetem, nem kapcsolom be a laptopomat - inkább olvasok. A nyaralás alatt kiolvastam egy újabb &lt;a href=&quot;https://www.libri.hu/konyv/murakami_haruki.vilagvege-es-a-kemenyre-fott-csodaorszag.html&quot;&gt;&lt;em&gt;Murakami Haruki&lt;/em&gt;&lt;/a&gt; könyvet - aztán hétvége jött, és határozottan nem találtam a helyem, hogy nem volt olvasnivalóm. Amikor visszavittem a &lt;em&gt;Murakamit&lt;/em&gt; a könyvtárba, éppen bent volt a &lt;em&gt;Minimalisták&lt;/em&gt;, úgyhogy végre elolvasom azt is, én is - és hazahoztam még &lt;a href=&quot;https://www.libri.hu/konyv/morris_gleitzman.egyszer.html&quot;&gt;&lt;em&gt;Morris Gleitzman Egyszer&lt;/em&gt;&lt;/a&gt; című rövidke kis regényét. Saját magam számára is rejtély, hogy mi alapján veszek le könyveket a polcról, az a helyzet, hogy az Egyszernek szép kék a borítója... Egyetlen délután alatt elolvastam, ami eléggé szokatlan, és eléggé sírtam is rajta, ami meg aztán főleg rendkívüli. &lt;br /&gt; Múlt héten találkoztam egy kedves olvasós ismerősömmel - most 3+1 könyv fekszik az előszobai asztalkámon, elolvasásra várva; csak most jöttem rá, hogy kamaszkorom óta nem volt olyan barátom, akivel szabadkozás nélkül lehetett volna beszélgetni könyvekről, és hogy ez mennyire hiányzott.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; S tudom, hogy nem lehet élni a panelcitromokkal kapcsolatos legfrissebb információk nélkül. No hát, jelentem, nőnek, mint a bolondgomba, idén már másodjára kellett őket átültetni. Helyes kis agyagcserepeket választottam nekik, úgy tűnik, jól érzik magukat. A gyömbér gyengélkedik, most azt olvastam, hogy talán a túl száraz levegő miatt sárgul a levelei széle, úgyhogy permetezgetem vízzel. És szurkolok neki rettenetesen. A korallvirág nevetséges, február óta egyfolytában virágzik, le sem lehet lőni. A nyár végén viszont szekrénybe fogom rakni, s decemberben  veszem majd csak ki - állítólag így lehet rá nyomást gyakorolni, hogy karácsonykor virágozzék...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Így telik a július.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://www.instagram.com/p/0Bu3u9Joa4/&quot;&gt;Fehér ingek&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/07/fehér-ing-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>