1.0Fenntarthatóság - szubjektívenhttps://fenntarthato.cafeblog.huBoglarkaMhttps://fenntarthato.cafeblog.hu/author/boglarkam/<p> Ezer éve - de legalábbis két és fél hete - nem írtam új posztot. Telítődtem - időnként előfordul. De most ahelyett, hogy összeszorított foggal toltam volna tovább a mindennapokat, lemondtam néhány megbeszélt találkozót, és a blogot is pihentettem. <!--more--></p> <p> Úgy alakult, hogy elromlott az autónk is, így nem tudtunk hazacuccolni a hétvégékre az ebzettel - helyette a városban maradtunk. És elmaradtak a Nagy Hétvégi Bevásárlások is - vagyis inkább kis hétköznapi boltba járások lettek belőlük. Végre beugrottam abba a pékségbe, ami előtt minden reggel elmegyek, és ahonnan olyan illatok szállnak, hogy meg kell tőle őrülni - és megígértem magamnak, hogy soha többet nem megyek be. Elég magas az udvariatlanságra vonatkozó ingerküszöböm, simán meg tudom érteni, hogy még a kereskedelemben dolgozóknak is lehet pocsék napja, de itt kiakadtam - ráadásul a kenyerük is olyan volt, mint a modoruk. Azóta persze ugyanúgy elmegyek az üzlet előtt minden nap, de már nem érintenek meg az illatok - ez van, na, ha kenyérről van szó, nincs második esély.</p> <p> Viszont <em>a másik</em> pékségben elkezdtem szépen, szisztematikusan végigkóstolni a repertoárt. És ez az egyik legkellemesebb szabadidős tevékenység, amit csak el tudok képzelni magamnak. </p> <p><a href="https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/05/italian-bread.jpg"><img class="aligncenter wp-image-856 size-large" src="https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/05/italian-bread-302x600.jpg" alt="olasz kenyér fenntarthato.cafeblog.hu" width="302" height="600" /></a></p> <p> Nem tudom, <em>pontosan</em>, hogy mi ez a dolog a kenyérrel.<br /> Vannak emlékeim arról, hogy milyen jó étvággyal ette az anyukám gyerekkoromban a <em>kukoricapelyhes</em> fehér kenyerek csücskét - az valahogy az ő privilégiuma volt, mindig neki hagytuk. Aztán egyszercsak elkezdtünk szeletelt kenyereket venni - rohanó hétköznapok... avagy mennyivel egyszerűbb és gyorsabb abból szendvicseket csinálni reggelente - és azzal eltűntek a kenyércsücskök. Később átváltottunk a különböző "toast" kenyerekre - mennyivel egyszerűbb és gyorsabb abból pirítóst csinálni reggelente - ezek általában magvas és/vagy barna kenyerek, úgyhogy azt a benyomást keltik, hogy itt valami egészséges dologról van szó, pedig a legtöbb teli van nyomva tartósítószerrel. <br />Ha egymás mellé teszünk egy szelet <em>rendes</em> kenyeret és egy ilyen toast kenyér szeletet, zongorázni lehet a különbséget. Egészen más az állaga, az illata, és az íze is, persze.</p> <p>És aztán elkezdtek divatba jönni a pékségek. És a helyben sütött pékáruk a szupermarketekben. Én meg kíváncsi vagyok, úgyhogy szeretek mindig valami újat megkóstolni. Persze vannak örök kedvencek, és vannak olyanok is, amikre rákattanok néhány hónapig, és aztán soha többet rájuk sem nézek.</p> <p> S amikor valami ilyen nagyon felkelti az érdeklődésemet, akkor általában az is elkezd izgatni, hogy én képes vagyok-e rá. Képes vagyok-e kenyeret sütni. Hosszú ideig azt hittem, hogy ez egy abszolút titokzatos dolog (tudják, a kovász... amit teliholdkor, harmatos fűben mezítláb táncolva kell feléleszteni, és aztán vagy harminc napig dédelgetni, mire használható lesz. Najó, talán kicsit eltúlzom a dolgot, és nem kell mezítláb lenni). Aztán a kezembe került egy gasztromagazin, amiben fűszeres bagettekről van szó - kovászról viszont említés sem esik. Azzal a recepttel kezdődött minden. <br /> Az első kísérletezések persze nem sikerültek túl jól, de Gabi barátnőmet azért teljesen lenyűgöztem, amikor tavaly nyáron vacsira hívtam, és a gazpacho mellé saját sütésű bucit kínáltam neki. <br /> Aztán kicsit kóboroltam a kelt tészták világában - <a href="https://csakapuffin.cafeblog.hu/2014/09/11/a-tokeletes-oszi-reggeli-barackos-dios-kalacs/">kalácsból</a> szuper vagyok, de a <a href="http://aprosef.hu/vajas_croissant_I">croissant</a>-rejtélyt nem sikerült megfejtenem. (Még.) És persze mindig ott motoszkál a gondolataimban a kenyér... </p> <p>Azon kívül, hogy a kreativitás, a teremtés megélése totál női dolog, valószínűleg nálam az is játszik, hogy abszolút szellemi munkát végzek. Nagyon szeretem a szakmámat, és mostanra rájöttem, hogy mik az erősségeim, miben vagyok igazán jó. Legszívesebben minden kis- és középvállalkozással leülnék beszélgetni, akiknek belefutok az átgondolatlan kommunikációjába, mert szerintem a marketing egyáltalán nem bonyolult, ha az ember tudja, hogy mit kell átgondolnia, és szem előtt tartania. De - ha egy vállalkozás profitot is realizál a jól működő marketingjének köszönhetően, kvázi a marketing mégsem hoz létre semmi kézzel foghatót. Nem igazán. Nem közvetlenül. Az online marketing meg, amivel az esetek 98%-ban foglalkozom, különösen elvont dolog. Elég egy jól időzített napkitörés, kis elektromos vihar vagy egyszerű rövidzárlat a megfelelő szerveren, és az a munka, amivel az életem kb. 1/3-át töltöm, megsemmisül - s ha őszinték akarunk lenni, <em>tulajdonképpen</em>, nem is hiányozna túl sok embernek.<br /> Ezzel szemben a kenyérsütés, az valami. Az kézzel fogható. Olyan fura alapanyagokból, mint liszt, víz, olaj és élesztő létrehozok valamit - ami ehető. Aminek értelme van. A kelesztés, ahogy a ragacsos kis tésztagombócom egy óra alatt a duplájára növekszik, az külön egy mutatvány. Ahogy a duplájára növekedett tésztagombóc pedig megsül, és illata lesz, és meg lehet enni, na az meg szinte csoda. Oké, hogy a kémia csodája, de mégis. Kenyér. El tudják képzelni?</p> <p><a href="https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/05/corn-rolls-wild-yeast-550.jpg"><img class="aligncenter wp-image-855 " src="https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/05/corn-rolls-wild-yeast-550.jpg" alt="rusztikus kenyér fenntarthato.cafeblog.hu" width="483" height="322" /></a></p> <p>Szóval, hogy a városban maradtam a hétvégén, és <em>teljesen véletlenül</em> rábukkantam egy kenyérsütős videóra, meg is volt a gasztroprogram. Ez egy hosszadalmasabb technika, és van benne egy olyan csavar, ami az eddigi receptekben nem volt - az utolsó kelesztéskor nedves konyharuhát kell borítani a tésztára. (Csodálatos dolog felfedezni a frissen sült bucikon, hogy a konyharuhán láthatatlan kutyaszőrök voltak, amik mind beleragadtak majd belesültek a bucik héjába... De legalább van héja!). Ráadásul itt egészen freestyle stílusban alakul a hozzáadott liszt mennyisége (tehát nem x dkg liszthez adjuk az élesztőt, hanem az élesztőhöz adagoljuk a lisztet, amíg el nem érjük a kívánt halmazállapotot). Nagyon érdekes, ahogy a kenyérsütésben is vannak különböző iskolák - és hogy végső soron egyáltalán nem ördöngösség a dolog. És lehet benne virtuózkodni - azon a hétvégén csináltam teljesen sima, lenmagos, és olívás kenyérkéket is. Persze van még mit finomítani a technikámon, de maga a folyamat nagyon nagy örömet okoz. És szerintem az fontos, hogy az ember tudja, hogy mitől lesz boldog.</p> <p>[embed]https://www.youtube.com/watch?v=iCrx1RFCNaY[/embed]</p> <p> </p> <p><a href="http://www.wildyeastblog.com/oh-julia/">Julia Child féle francia baguette</a></p> <p><a href="http://travellingcollectionsgabriella.blogspot.com/2013/11/italy-monogramsvacation.html">Olasz piac kenyeres bringával</a></p> <p><a href="http://www.wildyeastblog.com/corn-bread-rolls/">Rusztikus kenyér</a></p>richhttps://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2016/05/julia-child-french-bread-wild-yeast-600-150x150.jpg150150