<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fenntarthatóság - szubjektíven</provider_name><provider_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu</provider_url><author_name>BoglarkaM</author_name><author_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu/author/boglarkam/</author_url><title>Lépésről lépésre</title><html>[caption id=&quot;attachment_83&quot; align=&quot;alignleft&quot; width=&quot;157&quot;]&lt;a href=&quot;https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2015/05/green-steps.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-83&quot; src=&quot;https://fenntarthato.cafeblog.hu/files/2015/05/green-steps-157x300.jpg&quot; alt=&quot;Lépéről lépésre - forrás: Pinterest (www.croscill.com/)&quot; width=&quot;157&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Lépéről lépésre - forrás: Pinterest (www.croscill.com/)[/caption]
&lt;p&gt;A fenntarthatóságra törekvés életszemlélet, életmód, s mint ilyen, ha csak nem születtünk bele egy 100%-ig fenntartható burokba, ugyanúgy lépésenként alakítjuk ki, mint az összes többi szokásunkat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nagyon-nagyon sok könyv, cikk, kutatás szól arról, hogy az emberek nem szeretnek változtatni. (Hosszú ideig azt hittem, hogy ez csak rám, és a hozzám hasonló, szorongásra hajlamos emberek sajátja, a ragaszkodás az ismert dolgokhoz, és a hosszas rágódás, mielőtt meg merek változtatni valamit, vagy bele merek vágni valami újba. Aztán a főiskolás éveim alatt sokat tágult a komfortzónám, s azóta is újra és újra csáp-nyújtogató időszakok törnek rám. És eddig még soha nem történt semmi katasztrófa, érdekes :)) Szóval, ha változásmenedzsment, akkor nemrég olvastam egy szuper könyvet, az a címe, hogy &lt;a href=&quot;http://opac.jamk.hu/cgi-bin/tlwww.cgi?show=b184184&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Olvad a jéghegyünk&lt;/a&gt;, és pingvinek vannak benne. Rövid, a téma iránt érdeklődőknek alighanem alapmű. Nagyon vicces, és nagyon pontosan megmutatja, hogyan is zajlik le egy változás egy közösségen belül.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; A fenntarthatósággal, a zöldebb életmód elsajátításával kapcsolatban is gyakran azt érzik az emberek, hogy ez valami nyűgös dolog lesz - s ez teljesen természetes, nincs ezzel semmi baj. Viszont, mint a legtöbb változás esetében, itt is lehet apró lépéseket tenni, amik mégis rengeteget számítanak. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha minden ember a világon lekapcsolná a villanyt, ha kimegy a szobából (mármint azok, akiknek van egyáltalán villanyuk). Ez egy pici dolog, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg áramot meg lehetne vele spórolni. (Az unokáinknak.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én azt hiszem, hogy a fenntarthatóság felé vezető úton nincs olyan apró lépés, ami ne számítana.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; (Egy hete ismerkedem a mosószódával. A fehér ruhákat csak azzal mosom, a világosaknál kicsit keverem, a sötéteket továbbra is &quot;rendes&quot; mosószerrel. Hogy ez nem is környezetbarát akkor? Dehogynem. Másfél adagnyi szintetikus mosószert kiváltottam természetessel. Majd kipróbálom a mosódiót is. Nem az a lényeg, hogy egyik pillanatról a másikra száműzzem az ismert, megszokott és kényelmes dolgokat. Az én tempóm kicsit lassabb - s tudom, hogy esetemben csak úgy lehet tartós egy változás, ha jól érzem magam közben.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Íme egy lista, gondolatindítónak, apró lépésekről:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;villanykörték cseréje - ha kiég, energiatakarékosat vegyünk (Jó hír spórolósoknak: általában az energiatakarékos, pláne a LED égő sokkal többe kerül, mint a hagyományos izzó. De a szakdolgozatomhoz végeztem egy kutatást, s összehasonlítva az élettartamokat és a fogyasztott áram mennyiségét, a hagyományos izzó a legdrágább megoldás. (Nem emlékszem már pontosan, de a LED azt hiszem, talán egy év alatt hozza vissza az árát - és 20+ évig világít.))&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;húsmentes hétfő - egy nap a héten, amikor nem eszünk húst&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;húzd ki a töltőt - mobiltöltő, laptoptöltő - nem tudom, miért, de ha nincs a végén a töltendő dolog, akkor is eszik az áramot (jobban belegondolva, lehet, hogy a bennük lévő trafó eszi... nem tudom), szóval húzd ki!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;saját zacskóval menni vásárolni - mondjuk nekem van is némi kattanásom kézműves textilszatyrokra...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;a nyomi alma esete - vásároljunk szépséghibás gyümölcsöt és/vagy&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;leértékelt élelmiszereket - a Tescoban láttam, hogy van egy olyan hűtőpultjuk, ahol az aznap vagy másnap lejáró termékek vannak, talán féláron. Ha tudjuk, hogy még aznap megesszük, vásároljunk innen! Valami elképesztő mennyiségű (&lt;a href=&quot;http://ec.europa.eu/food/safety/food_waste/index_en.htm&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;100 millió tonna csak Európában&lt;/a&gt;) élelmiszer kerül kidobásra évente a világon.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;javíttatás - ha valami elromlik, legalább kérjünk árajánlatot a javításra, mielőtt újat vásárolunk&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;kreativitás - csak ha kedvünk van hozzá, de akkor nagy öröm valamit elkészíteni magunknak a &quot;bolti kész&quot; helyett&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;könyvtár - a kedvencem. Azért fenntartható, mert &quot;vásárlás helyett bérlés&quot; ÉS közösség is&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;közös rendelés - a munkahelyemen egy-egy webshopos rendeléskor körbekérdezik a kolléganők, hogy más is szeretne-e valamit. A közös csomagban az a jó, hogy valószínűleg kevesebb csomagolóanyag kell hozzá, a kőolajlábnyoma pedig mindenképpen csak egyszeres - ahhoz képest, ha mindenki külön-külön rendelne ugyanonnan. Arról nem is beszélve, milyen csapatépítő ereje van, amikor közösen bontogatjuk a csomagot :)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Az a jó az &quot;új szokásokban&quot;, hogy egy idő után már csak &quot;szokás&quot; lesz, észre sem vesszük, a társadalmi összhaszon számláló meg mégis pörög. Ja, és persze, mindig lehet újabb és újabb szokásokat hozzácsapni a régiekhez. S mint minden &lt;em&gt;életmód&lt;/em&gt; esetében, bizonyos idő elteltével itt is rá fog állni az agyunk, és meg fogjuk látni az újabb lehetőségeket a fenntarthatóságra. Maholnap blogolni fogunk róla...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>