<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fenntarthatóság - szubjektíven</provider_name><provider_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu</provider_url><author_name>BoglarkaM</author_name><author_url>https://fenntarthato.cafeblog.hu/author/boglarkam/</author_url><title>A közömbösségről</title><html>&lt;p&gt;A közömbösség, a kezdeményezőkészség hiánya úgy tűnik, hogy alapvető jellemzője az embereknek. Philip Zimbardo és a Hősök tere csapata közel két éve kampányol ez ellen Magyarországon, és gyakran visszatérő motívum ez önsegítő könyvekben is. (Erről kicsit később.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; A Hősök tere projekt számomra némiképp ellentmondásos - nagyon fontos, amiért kampányolnak, de profit orientáltak (amihez joguk van, csak én azt hiszem, hogy) így kisebb réteghez jut el a nagyon fontos üzenetük. &lt;br /&gt; Szerencsére azonban számos videójuk elérhető a YouTube-on, például ez:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;p&gt;https://www.youtube.com/watch?v=2Sbduk0Mbnc&lt;/p&gt;
&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; Nagyon nehéz kérdés, és valószínűleg másként éli ezt meg egy vidéki, mint egy fővárosi, de nekem többnyire kellemes emlékeim vannak arról, amikor - miután persze vártam néhány másodpercet, hátha &quot;valaki más&quot; csinál valamit, végül én léptem. És volt olyan helyzet is, amikor nem léptem közbe, de biztos távolból megvártam, míg rendeződik a helyzet (egy férfi és egy nő veszekedett egymással az út két oldaláról, végül mindenki ment a maga dolga után). Mindenkinek joga van eldönteni, hogy beavatkozik-e, segít-e, kockáztat-e - de nem lehet úgy tenni, mintha nem látnánk, nem vennénk észre, hogy egy másik embernek segítségre van szüksége. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt; (Néha elég maga a gesztus. Odalépni valakihez, aki nagyon magába van roskadva. Emelt hangon rászólni egy zaklatóra. Néha nem is nekünk kell megoldani a helyzetet, hanem segítséget kell hívni. Orvost, mentőt, rendőrt. Néha sokkal kevesebb is elég, mint gondolnánk. De azt a keveset meg kell lépni.)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>