Aki szeret olvasni, annak könyve van, aki nagyon szeret olvasni, annak meg sok könyve. Vannak, akik nagyon ragaszkodnak a könyveikhez, olyanokhoz is, amiket már biztosan nem fognak újraolvasni. Én jól elvagyok a könyvtárral – nem gond, hogy vissza kell vinnem, ha elolvastam egy könyvet – de számos olyat is őrizgetek otthon, amit pedig simán el is ajándékozhatnék, mert egyszerolvasós volt. Viszont a Bourne-trilógiához ragaszkodom. És a Galaxis útikalauz stopposoknak-hoz is. A Száz év magány évvégi jutalomkönyv volt a gimiben… a Sehány éves kislány meg alapmű, ezeket nem lehet csak úgy kiselejtezni.
Időről időre azonban, ha leszakad egy polc (volt már rá példa), vagy költözni kell (valószínűleg rövidesen lesz rá példa) ott találhatjuk magunkat egy doboznyi könyvvel, aminek új, szerető otthont szeretnénk találni.
A legegyszerűbb a helyi könyvtárnak adományozni a régi könyveinket. A tatabányai Megyei Könyvtárban az az eljárás, hogy azokat a könyveket, amiket nem tudnak állományba venni, jelképes összegért értékesítik a könyvvásárokon – éppen hétfőn lesz a következő.
Kicsit bonyolultabb, cserébe sokkal hálásabb dolog, ha olyan intézménynek ajánljuk fel a könyveinket, amelyiknek a kölcsönzés nem fő tevékenysége – kórházakban, idősek otthonában, és börtönökben is nagyon sokat jelent, ha jól felszerelt a könyvtár, jó minőségű, változatos témájú könyvek vannak benne.
Ritkán beszélünk a börtönkönyvtárakról, pedig nagyon fontos szerepük van a fogvatartottak visszaintegrálásban. Az állománytól függően lehetőséget adhatnak valamilyen készség fejlesztésére – nyelvtanulásra, vagy egy-egy szakma elsajátítására. Egy angolnyelvű cikkben olvastam javaslatként (aktuális) jogi szakkönyvek adományozását, de különböző hobbikkal kapcsolatos kiadványok is hasznosak lehetnek. Aztán érdekes lehet egy-egy életrajz, és persze, fontos a szórakoztató irodalom – akár a Harry Potter is. Nem tudom, hogy Magyarországon mi a helyzet a vallási témájú könyvekkel – erre érdemes lehet rákérdezni, ha felvesszük a kapcsolatot adományozás előtt. S ugyanakkor mainstreamebb önsegítő könyveket is felajánlhatunk – bármit, amiről úgy gondoljuk, hogy egy krízishelyzetben lévő ember számára fogódzót jelenthet.
Mint általában a szelektív hulladékgyűjtés, a könyveink újrahasznosításáról való gondoskodás is kicsit macerásabb, mintha simán csak kitennénk a szemetes mellé – ha egy kis motivációra van szükségünk a hercehurcához, gondoljunk arra, hogy milyen óriási értéke van egy unatkozó, vagy éppen tudásra éhes ember számára egy könyvnek. Nagy jót tehetünk vele, ha a megfelelő helyre juttatjuk el!
Ebben a cikkben részletesebben olvashatunk a hazai börtönkönyvtárakról
Illusztrációk:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: