Tegnap volt az utolsó napom az első munkahelyemen. Miután végeztem, egyenesen egy találkozóra mentem – amíg vártam, hogy megérkezzen a barátom, felhívott egy másik, hogy ott van nálam, kutyasétáltatáshoz öltözve, mikor érek haza…? És hogy hozott nekem új fejezet ajándékot, de akkor beadja a szomszédomnak, mert egyébként rohan.
Most úgy tűnik, hogy a következő néhány hetem intenzívebb lesz, mint az előzőek voltak – miközben a főiskolai tankönyveimből ismételek, hogy esetleges szakmai kérdésekre is fel legyek készülve az állásinterjú(ko)n, az egyik barátomnak rajzolni fogok, míg a másikkal kialakítjuk a vállalkozása online marketing stratégiáját.
Be szeretném fejezni a Futurelearn-ös big data kurzust is, amit még nyár elején kezdtem el; bemelegítésként már megnéztem ezt a videót, ami egyszerűen zseniális, szerintem a téma iránt kevésbé érdeklődőkben is simán felkelti a kíváncsiságot.
S ha már érdekes videók – a héten valami egészen különlegeset találtam, egy japán férfi youtube csatornáját. Itt most gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem keresem a japán témákat – teljesen véletlenszerűen botlok beléjük, de valószínűleg oka van annak, hogy mindig összerezgek velük. Murakami Harukitól kezdve a kintsugin át a mostani Nagy Felfedezésig ezek az apró kulturális szilánkok egy olyasfajta világnézetet – vagy életfilozófiát – rajzolnak fel előttem, amivel könnyen és szívesen tudok azonosulni. (Nyugi Anyu, nem tervezek Japánban új életet kezdeni.)
Erről van szó, nézzék csak:
Egy videó, ami alá nem kevertek zenét. Egy főzővideó, ahol minden mozdulat és minden főzőeszköz a helyén van, mégsem merev vagy steril az összhatás. Inkább nagyon természetes, nagyon tiszta, s – számomra – meglepő módon, nagyon megnyugtató.
Valószínűleg hasonló elven működik, mint a meditáció, ahol ugyancsak a fizikai és szellemi lecsendülés teremti meg a belső nyugalmat és összhangot. S ugyancsak a meditációhoz hasonlóan, a lecsendesedés után a tudatosság átirányítja a fókuszt – ha arra figyelek, hogy milyen neszeket keltek, mikor kiveszem a szekrényből a teásdobozt, ha a tekintetem, és a mozdulataim után a hallásommal is odafigyelek arra, amit csinálok, ami a jelenben történik, akkor nagyon nehézb közben valami olyasmin gondolkodni, ami aggaszt, vagy ami miatt mérges vagy boldogtalan vagyok.
Próbálják ki.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: