Az egyik kedvenc bloggerem írt múlt héten a reggeli sétáiról – vagyis, éppen, hogy a sétákról nem írt, sokkal inkább az előkészületekről, és arról, hogy hogyan próbál szokást csinálni belőlük; mert jól esik neki, de gyakran közbejön valami.
A reggeli séta valószínűleg az egyik legjobb dolog, ami az emberrel történhet. Valahol azt olvastam, hogy egyes indián törzsekben a reggeli futásnak van nagy hagyománya – a felkelő nap felé futnak, ezzel mutatva meg az isteneknek, hogy az új nap üdvözléséért vállalják a szellemi-testi erőfeszítést, s így joggal bízhatnak benne, hogy az istenek majd kedveznek számukra, ha nehézségük támad az életben.
Akárhogy is, a hajnali derengésben sétálni az üres utcákon még a város közepén is rejt magában valami különlegeset, szinte misztikusat.
Ella kutya miatt a reggeli séta számomra adott – kötelező privilégium. Szerencsés vagyok, reggel könnyen és szívesen felkelek, hétköznap hat óra-negyed hét körül már sétálunk – nézzük, ahogy száll föl a köd és hallgatjuk a levelek susogását a parkban. Ezek nagyon nyugis séták – ha akarjuk, tíz perc múlva hazamegyünk reggelizni, ha akarjuk, kerülhetünk nagyobbat, ráérünk. Hétvégén általában tovább maradunk az ágyban, de legutóbb még fél nyolckor is a szinte teljesen kihalt utcákon nézelődtünk, szagolgattunk, és élveztük a nyári reggeli napsütést. Aztán a parkhoz érve egy csomó ismerős kutyással találkoztunk; éltünk egy kis társasági életet, Ella is meg én is.
Vannak, akik képesek reggel 20 perc alatt összekészülődni, és belevetni magukat a zajos, tolongós munkanapba – nekem időre van szükségem, hogy felvegyem a fordulatszámot, főleg mentálisan. Számomra a reggeli séták nem arról szólnak, hogy végiggondolom az előttem álló napot, azt, hogy mit kell majd megcsinálnom vagy elintéznem. Éppen ellenkezőleg – ez egy nem-kell zóna. Nem kell semmit sem tennem – szabadon ténfereghetek a kutyával, gyönyörködhetek az elképesztő virágrengetegben, amit egy-egy ház elé varázsolnak a nyugdíjas lakók, s elidőzhetünk egy-egy ízletesebb fűcsomónál, ha az ebnek hasfájása van. Nem kell sietnünk, nem vagyunk időhöz kötve – munkába indulás előtt közvetlenül még egyszer leviszem a kutyát; ha az első sétánál tovább időzünk, akkor a második sétánál csak egy gyors pisilésre szorítkozunk.
Szóval, mi így sétálunk reggel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: