Augusztus, eddig

Egészen ősz lett.

Nekem ez a kedvenc időjárásom, a ragyogó kék ég, meg a hűvös levegő, de azért az egy kicsit durva, hogy reggel a zöldséges előtt elsuhanva láttam vagy két rekesz szilvát kitéve.

 Az elmúlt hetek meglehetősen sűrűek voltak, elég sok rossz feszültség gyűlt össze körülöttem. Nagyon kevés energiám volt – amivel az a baj, hogy ilyenkor rosszabbul is eszem, és a stresszoldó gyakorlatokhoz sincs türelmem, tehát egyre rosszabb lesz a helyzet. Ami segít az ilyen időszakokban, az két elég fontos kapaszkodó-gondolat: az egyik, hogy “minden elmúlik”, és ez vonatkozik a kifacsart, cudar hetekre is, a másik, hogy “rendben van”: rendben van az is, ha főétkezésként sütit eszem két hétig, és az is, ha minden délután alszom 1-2 órát, mert ki vagyok merülve.

Hétvégente tudtam töltődni – valójában két hétvége kellett ahhoz, hogy visszabillenjek a saját egyensúlyi helyzetembe, és megint azt érezzem, hogy oké vagyok. 

 Fenntarthatóság tekintetében: mostanában több dolgot is meg kellett javíttatnom – a laptopomat, a biciklimet, és néhány csapot. Az első kettő esetében fel sem merült, hogy másikat vegyek, csak kisebb hibájuk volt, s noha sem a laptop, sem a bicikli nem mai darabok, remekül szolgálnak, nem tervezem lecserélni őket. Ja, mondjuk Linuxom lett.
 Aztán elolvastam a Minimalistákat, és még egy könyvet, amit egy kedves barátom* ajánlott (és amit valószínűleg nem vettem volna le magamtól a polcról, mert kevés a bizodalmam a kortárs magyar szerzők iránt).
 Kiültettem otthon, vidéken, a kertbe azénrózsámat. Több, mint egy évig volt szobarózsa, itt az ideje, hogy visszatérjen a gyökereihez (bocsánat, nem lehetett kihagyni). Időközben kaptam új szobarózsát, ami… hjaj. De ha már itt van, felnevelem őt is. A panelcitromaim lassan de biztosan nőnek, az aloe meg szapora. Ó, és anyukámnál karambolos lett valami pozsgás tünemény is, és a letörött hajtásait megkaptam (naná!), úgy tűnik, abból is lesz valami.

Jobbra, nagyon közel, a tövénél látható a kicsinye – ő azóta bújt ki, hogy pár hete átültettem a nagyobb gyerekeket.

Ugyancsak fenntarthatósági téma a szemeteszsák nélküli életem – mostmár kb. egy hónapja nem használok szemeteszsákot, helyette újságpapírt teszek a szemetesbe. Az aljára dupla réteget, az oldalára szimplát. Aki szeretné cifrázni, annak van itt egy kis videós útmutató. Tapasztalataim szerint semmivel sem macerásabb levinni egy szemetest, mint egy szemeteszsákot, legfeljebb csak annyi különbség van, hogy a szemeteszsákot kutyasétáltatás előtt is le tudtam vinni (vagyis levittük, a kutyával, bedobtuk, aztán mentünk sétálni) míg a szemetessel vissza kell menni a lakásba, tehát ez inkább kutyasétáltatás utáni feladat. Tisztítani sem kell sűrűbben (én általában a fedelét szoktam összekenni, az független attól, hogy műanyagzsák vagy papír van-e benne).

Az egyik reggel készítettem reggelit és kávét egy hajléktalannak. A ház előtti padon aludt – ez elég szokatlan volt. De ha már így esett, és én ezt láttam, azzal a lendülettel, ahogy saját magamnak csináltam reggelit, csináltam neki is. A kávé meg – hát az kávé.

* Bonjour, Viktor!