Vannak olyan szakmák, mesterségek, amik évezredek óta kísérik az emberiség fejlődését, és mégis csak kevés változáson estek át. Ezek általában az alapvető, mindennapi szükségletekhez kapcsolódnak: valószínűleg tudnának egymásnak újat mutatni, de nagyjából hasonlóan gondolkodnának a különböző korok pékei, ácsai, fazekasai. Nekem mindig nagyon jó érzés azt látni, hogy bár egyre több ismeret áll rendelkezésünkre, egyre szuperebb gépek és fejlettebb technológiák, azért időről időre visszakanyarodunk régi, jól bevált módszerekhez – amik a modern környezet kihívásai között is helyt állnak.
Tegnap találtam a Pinteresten egy nagyon érdekes cikket a yakisugiról, vagyis faanyagok tűzzel történő felületkezeléséről, tartósításáról. Japánban ennek nagy hagyománya van, s még ma is kedvelt eljárás, hiszen környezetbarát módon teszi ellenállóvá a fát – nemcsak az idő, vagy az időjárás, de – a látszólagos ellentmondás ellenére – még a tűz pusztításával szemben is. Az eljárás három egyszerű lépésből áll: “szenesítik”, hűtik, majd természetes olajokkal kezelik a deszkákat – az ördög nyilván a részletekben rejlik.
Ezek a jellegzetes, fekete faanyagok az utóbbi időben a külső felületek mellett megjelentek a belső terekben is; sőt, nem csak a falak, vagy a padozat, de bútorok, például asztalok vagy éppen használati tárgyak is kaphatnak ilyen felület kezelést.
Nagyon modern megjelenést kölcsönöz egy-egy épületnek az eljárással járó fekete szín, úgyhogy egyáltalán nem meglepő, hogy Londonban is vannak ilyen házak.
A másik, számomra nagyon kedves japán hagyomány a kerámiákhoz kötődik, nézzék csak:
A kintsukuroi (kintsugi) azt jelenti, hogy az eltörött kerámiákat arany vagy ezüst ragasztóval/lakkal kezelik, ezzel téve még értékesebbé azt, amit javítani kellett, aminek már története van.
Ugyanez a szellemiség megjelenik a textilek, főleg a ruhaneműk esetében is, a sashiko varrás ugyancsak máig élő hagyományában. Eredetileg a halászok öltözékének sérüléseit javították ezekkel a geometrikusan elhelyezett laposöltésekkel – amik azon kívül, hogy a sűrűségükkel szinte egy plusz réteget hoztak létre, díszítették is az anyagokat.
Milyen különös-nagylelkű gondolat a hibákra nem bosszúságként tekinteni, hanem lehetőségként arra, hogy valami még szebbet teremtsünk, mint az eredeti volt.
A címmel erre a Neo számra utaltam. Hjaj, de fiatal voltam, amikor fiatal voltam…!
Yakisugi deszkák – ez eredeti link sajnos nincs meg, ez a Pinterestre visz
Yakisugi tál – ugyancsak Pinterest link
Yakisugi lakóház, Londonban
Kintsugi szürke ibrik
Barna és rózsaszín kintsugi/gintsugi ibrik – meg még egy csomó másik is
Állítólag ez a sashiko farmer pont egy divatmárka kollekciójában szerepelt, de sajnos itt is régi a link…
Sashiko művész honlapja – a második kép az ő munkája
Az utolsó sashikos kép, a takaró
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: