A citrommal kezdődött… Vagyis a citrommagokkal, amiket tulajdonképpen csak viccből ültettem el, és aztán totál odavoltam, hogy kikeltek. Az ötből kettő kifejezetten bokrosodik, míg másik kettő picit lassabb fejlődést mutat, az ötödik pedig, úgy tűnik, megsínylette az átültetést, de még nem adtuk fel.
És aztán, hogy a távfűtés trópusi klímájában kihajtott egy elfeledett darab gyömbér, azt is elültettem; azóta brutális növekedést mutat. Láttam képeket gyömbér növényekről – hát, nem pont úgy néznek ki, mint az enyém, úgyhogy ha kicsit zavarban is vagyok tőle, azért örülök – egy egészséges zöldnövény a csapatban, mindegy, hogy kiféle-miféle. Volt mondjuk egy időszaka, amikor az újabb levelek nem tudtak maguktól kipöndörödni, és elszáradt a csúcsuk, de úgy tűnik, hogy ezen már túl vagyunk.
S itt van azénrózsám is, amit ajándékba kaptam, nagyjából egy éve – s amiről akkor azt olvastam a neten, hogy borzasztó érzékeny növény, leginkább úgy tehetünk velük jót, ha az első adandó alkalommal kiültetjük őket a kertbe. Azénrózsám viszont úgy tűnt, tök jól érzi magát az ablak előtt, szépen virágzott, baromi jól fogadta a rengeteg öntözést, és a sok napfényt. Aztán télire már nem hozott új virágokat, viszont szép egészséges lombot növesztett. Valamilyen megfontolásból néhány hete áttettem a konyhaablakba – ahol kicsit hűvösebb a klíma, és kevesebb a napfény, s ennek hatására lisztharmat jelent meg a levelein. Akkor kissé kiakadtam. Lisztharmat? A panelben? Pont a rózsán?!
Nyilvánvaló volt, hogy permeteznem kell, és az is, hogy kizárólag valami biomegoldás jöhet szóba: azt találtam, hogy ecetes vízzel lehet próbálkozni. Nálam az úgyis mindig van kéznél szórófejes palackban, hiszen azzal tisztítom a fél konyhát és a fürdőt is, szóval fogtam a gyengélkedő virágomat, betettem a fürdőkádba, és jól körbespricceltem. Másnap megint, aztán le is szedegettem a beteg leveleit, helyenként alaposan visszametszve a hajtásokat is. Pocsékul nézett ki, na. Viharverten.
Óvatosan visszatettem a többiek mellé a nappaliba, ahol melegebb van és több napfény, bízva benne, hogy nem fertőzi meg a citromokat, és az új csapattagot, a nevetségesen életerős és telitorokból virágzó korallvirágot (aki szintén ajándék volt).
Ami történt, az tulajdonképpen egészen mesebeli sztori, ha ismerjük a kertészeti képességeimet, és az évek során a kezeim között kimúlt növényen listáját. Mert a viharvert rózsa megrázta magát, és elkezdett új hajtásokat hozni. Tulajdonképpen úgy, mintha ‘mi se történt volna. Odavagyok. Működött a biopermetezésem, és az a nagyon egyszerű egyenlet, hogy ha megfelelő körülményeket biztosítok neki, akkor tök jól fogja magát érezni a virágom. Azt mondhatnám, hogy kommunikál velem, és bár időnként többször is “el kell mondania” ugyanazt, végül csak megértem, hogy mit szeretne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: