A tartós az új szexi 2.

Tavaly az egyik kedvenc projektem a kispárna-huzat festés volt, amihez tulajdonképpen Dia bloggerina adta az ötletet. Vettem hat méter törtfehér vászonanyagot, kiszabtam belőle akkora darabokat, hogy belebújtatós huzatot tudjak belőle varrni, aztán megfestettem az “előlapokat”. Aranyszínű textilfestéket választottam; simán bele lehet vasalni az anyagba, s ha kezdene beszáradni, vízzel hígítható. Néhány estém ezzel telt; jó kis elmélyülős, meditatív esték voltak.

 Menet közben eszembe jutott, hogy festhetnék textilszalvétákat is, ehhez 30×30 cm-es darabokat szabtam ki, amiket ugyanúgy megfestettem, aztán beszegtem. És azóta is használom őket, ez a legfontosabb az egészben. Hogy bár szöszöltem sokat, és jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, mikor megégettem az ujjam a vasalóval (ahogy a széleket varrás előtt behajtottam és levasaltam), végső soron az volt a célom, hogy a papírszalvétákat helyettesítsem velük.
 Jól moshatóak: a mosószóda sajnos kikoptatta a mintát, azt ki kellett javítani, de a mosódióval rendben vannak. És vasalni kell őket, ami kicsit macera, másrészt viszont a frissen vasalt textilszalvéta látványa nagyon kellemes, jólesik ezekkel teríteni.
 Amikor szendvicset viszek magammal ebédre, azt is simán betekerem textilszalvétába – akár többször is ugyanabba, anélkül, hogy közben kimosnám. Nem tudom, hogy ez mennyire higiénikus, de tisztának tűnnek… 

 Ha nincs kedvetek varrni, a meskán van egy szuper alkotó, nagyon szép szalvétákat, zsebkendőket és terítőket is készít (és ad számlát…). Inspirálódni is érdemes körülnézni nála; végső soron ez pont egy olyan projekt, amibe kezdő varrók is belevághatnak. 
 Az elmúlt egy évben sokkal kevesebb papírszalvétát használtam – bár nem egyik napról a másikra álltam át a textilszalvétákra, többek között a mosás-vasalás pluszmunka miatt. Mostanra viszont belejöttem a dologba, és rájöttem arra is, hogy ha nem 4 szalvétával zsonglőrködnék, akkor könnyebb dolgom lenne, úgyhogy hamarosan festek még néhányat. Sőt, lehet, hogy kipróbálom a batikolást.

Valószínűleg nem fogom megmenteni a világot ezzel a váltással (vagyis, nem ezzel fogom megmenteni a világot), de az átlagos éves fogyasztásom kb. 100 szalvéta és 200 zsepi – ez az egész életemre kivetítve nagyjából 8-10 és 16 – 20 ezer darab, szóval a saját ökológiai lábnyomom tekintetében mégiscsak tetemes mennyiség. Úgyhogy nem mindegy. Meg tetszenek is.