A heti kihívás margójára mindenképpen odakívánkozik a világ leghíresebb halpiacának a története – amiből szervezetfejlesztési módszertan is lett, olyan, ami egyformán jól működik a halaskofák és a halszálkamintás öltönyös üzletembereket világában. A FISH módszer ugyanis valójában a hozzáállás jelentőségéről szól.
A halpiacon dolgozni nem egy leányálom – korán kell kelni, minden hideg és nyirkos, a halak csúsznak, esetenként kellemetlen szagúak, és a belsőségeikkel is akad dolga az embernek. Viszont vannak, akik mégis itt dolgoznak, a seattle-i halpiacosok meg egyenesen azt találták ki, hogy világhírűvé fogják tenni a vásárcsarnokukat. Például azzal, hogy dobálják a vásárlók feje fölött a halakat…
A siker titkát nagyon egyszerű összetevőkkel határozták meg: hozzáállás, elmélyülés, minőségi kiszolgálás és játék.
Az itt dolgozók minden reggel úgy állnak neki a munkának, hogy a világhír lebeg előttük célként. Ennek érdekében 100%-osan odateszik magukat, hiszen egy világhírű halpiacon nem lehetnek unott kofák, de nem lehet romlott áru sem. Fontos az is, hogy jó hangulatban teljen a munka, sok a játék, közvetlen a hangnem – de arra is figyelni kell, hogy a vevők ugyanolyan jól érezzék magukat, mint az eladók. Ezért kiemelten fontos a kiszolgálás minősége, a vevők bevonása a játékba, vagy egy-egy jó szó, kedves gesztus feléjük.
Nagyon érdekes, hogy ezek az egyszerű szabályok milyen jól tudnak működni – gyártócégektől kezdve a szolgáltatószektorig mindenféle területen. Szerintem még úgy az átlagos hétköznapokban is. Végezd a dolgod teljes odaadással, és törődj a körülötted élőkkel – nem tűnik olyan bonyolultnak.
Az meg, hogy ezek az emberek tényleg elérték a céljukat, és világhírű lett a Pike Place Halpiac, csak hab a tortán. (Most látom csak, hogy musicalt is csináltak róluk?!)
