Hallgattam egyszer egy olyan Futurelearn kurzust, ahol feladat volt reflektálni arról, hogyan változott meg a környék, ahol élünk az elmúlt 10-15 évben, az emberi tevékenységek hatására. Volt, aki tudott előtte-utána fotókat is mutatni; korábban zöldellő domboldalakon házak jelentek meg, vagy szélesen elterülő legelőket aszfaltutak szabdaltak fel.
Akár tetszik, akár nem, az ember újabb és újabb területeket hódít el a természettől (másrészt meg korábban lakott vidékek elnéptelenednek, régi tanyákat, vagy katasztrófa sújtotta településeket lassan “visszafoglal” a természet) ez az elhódítás pedig hatással lesz a későbbi életünkre.
Nem csak azért, mert megzavarja az adott terület ökológiai egyensúlyát, és megbolygathatja a fajok közötti kölcsönhatásokat, hanem azért, mert a természet esztétikai értékét is megváltoztatja, ami pedig az egészséges egyedfejlődés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Nem mindegy, hogy az ablakon kinézve (vagy kutyasétáltatás közben) milyen tájat látunk, vagy hogy a természet mint érték fogalmát át tudjuk-e adni a gyerekeinknek.
Izlandon nemrégiben egy nagyon érdekes pályázatot írtak ki: a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopait kellett úgy újragondolni, hogy megjelenésükkel illeszkedjenek a látképbe. Íme a nyertes munka:
Ezek a villanypóznák emberalakokat formáznak, mintha óriások tartanák a vezetékeket. Ez elég szokatlan, ugyanakkor nagyon lírai megközelítése is az ember-természet kapcsolatának. A projektről itt lehet bővebben olvasni, nagyon érdekes, ahogy képeken keresztül bemutatják a vázszerkezetet is – nem fix alakzatokról van ugyanis szó, különböző pózokba lehet rendezni az óriások végtagjait, és így lehet reflektálni a környezetre, pl. egy-egy hegyoldalba mászó, vagy letérdelő alakokat is lehet tenni.
Izland nagyon izgalmas vidék, korábban már írtam a karácsonyi macska hagyományáról, és egészen elképesztő, amit alternatív energia-fronton művelnek – szóval, biztosan lesz még róla szó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: