A médiafogyasztási szokásaim időnként engem is meglepnek. Mert egyrészt mindenre kattintok, ami környezetvédelemmel, esélyegyenlőséggel, tudományos felfedezésekkel kapcsolatos – másrészt van egy-két divatblogger, akiket évek óta követek; úgy olvasom a bejegyzéseiket, mint egy női magazint.
Az egyik kedvencem Garance Doré – engem ismerve nem meglepő, hogy nem egy nagyon fiatal nagyon trendi lánykáról van szó, hanem egy negyvenes, barnahajú, francia divatfotósról, akit szintén jelölnék a Bálint gazda díjra, mert még soha nem olvastam tőle intrikus vagy kellemetlenkedő posztot. A bejegyzései vidámak, kikacsintósak, átitatva azzal a franciásan elegáns lazasággal, amitől az ember nem veszi magát túl komolyan – még akkor sem, ha a világ egyik legismertebb divatfotósa.
Garance blogján többen is közreműködnek, remek csapat áll mögötte, s az egyikük, Neada, írt egy olyan újévi fogadalmas bejegyzést, amire felkaptam a fejem. Azt tűzte ugyanis ki célként 2016-ra, hogy nem vesz új ruhát. (Azért felsorol néhány SOS lehetőséget, amikor esetleg mégis vásárlásra fog “kényszerülni” – de maga az elv érdekesnek tűnik.)
Ugyanebben az időben, egy másik kedvencem, aki már/most éppen sajnos nem ír blogot, de korábban nagyon szerettem olvasni, (pedig ő férfidivatról írt, de olyan jól, hogy végül mindig csak a cikkek végén kaptam észbe, hogy engem ez tulajdonképpen nem is érint), szóval MZD is arról számolt be, hogy a korábbi őrült ruhavásárlásainak gátat szabott, és most boldogabb. Dávid cikkét mindenképpen ajánlom elolvasásra – érdekes, ahogyan átalakult az értékrendje; olyan összehasonlításokat tesz, hogy egy pulóver árából akár külföldre is kiruccanhatna, illetve, hogy tartalmasabb elfoglaltságokat keres ahelyett, hogy vásároljon valamit, amire tulajdonképpen nincs is szüksége.
Szóval, amikor már kifejezetten a divatvilágban mozgó emberekben merül fel a túlfogyasztás visszafogása… akkor ott valami van.
Az éppen szükséges ruhamennyiségről többféle elmélet is létezik, ezek általában egymással jól variálható, tehát sokoldalúan kihasználható darabokat jelentenek. A minimalista ruhásszekrény legtöbbször 37 darabból áll, ezen belül azonban lehetnek eltérések attól függően, hogy kinek mi a fontosabb. Volt például olyan blogger, akinek kilenc pár cipő jelentette a kiindulási pontot, és ehhez igazította a továbbiakat.
Az Un-fancy blog szerzője két éven keresztül mutatta be, hogy milyen sokféleképpen tud felöltözni egy minimalista gardróbból; ő egyébként hangsúlyozza azt is, hogy nem az a lényeg, hogy az ember extremitásokba essen, vagy lelkiismeret-furdalása legyen.
És persze, nem állhat a ruhatárunk ugyanazokból a darabokból télen és nyáron, szóval minden évszakban újratervezhetjük a repertoárt. A cél az, hogy csak olyan holmi legyen a szekrényünkben, amit valóban hordunk – tehát jó a mérete, szeretjük, és megfelel az életmódunknak (ideértve azt is, hogy ha utálunk vasalni, akkor nincsenek vasalandó ruháink).
Azt is mondják, hogy ha kevesebből kell választani, könnyebb eldönteni, hogy mit vegyünk fel, illetve, ha arra törekszünk, hogy egy adott darabszámon belül maradjunk, kevésbé leszünk hajlamosak hirtelen felindulásból vásárolni. Nem meglepő módon a minimalista ruhatárak általában elegánsabbak – hiszen a semleges színek és minták egymással jobban variálhatóak, illetve mert a mennyiség helyett a minőségre helyeződik a hangsúly.
Ahogyan minden fenntarthatósággal kapcsolatos témában, itt is az a lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a hosszútávú és rövidtávú előnyök között. Egy minimalista gardrób azon kívül, hogy mentesítheti az egyént az öltözködéssel kapcsolatos stressztől (mit vegyek fel? rám jön-e? ú, mégsem jó, ki kéne hozzá vasalni azt a másikat! amazzal meg a mintája miatt nem tudom felvenni…) azt is jelenti, hogy a vásárlási döntések is el fognak tolódni a kétes körülmények között tömeggyártott, gyenge minőségű, “eldobható” daraboktól a jobb minőségű, több természetes anyagot tartalmazó, ellenőrzött, emberbarát munkahelyeken készülő darabok irányába.
A vásárlási döntéseink elképesztően hatékony eszközök. Ha jó helyre szavazunk velük, megváltoztathatjuk a világot. Akár a szekrényünktől indulva.
tök jó, hogy egyre többen veszik tudomásul, hogy minden vásárlással döntéseket hozunk arról, hogy mit és kit támogatunk. Cipő kérdésben szerintem ezt kissé nehéz aplikálni. A Google sem túl segítőkész. Ezen a linken kívül sajnos semmi hasznosat nem találtam 🙁
https://www.styledit.hu/kollekcio/fenntarthato-cipomarkak