Vagy inkább mikor lettem az?  Nincs tévém, úgyhogy jó ideje már csak akkor látok klasszikus reklámokat, ha hazajövök vidékre, és a nehézségi nyomaték a bekapcsolt tévé előtt tart. Néhány hete így esett, hogy hosszú idő után először láttam sampon reklámot, amely csodálatosan fényes, dús hajkoronát ígért, és aminek a láttán az egyetlen gondolatom az volt, hogy… Tovább »

A fenntarthatóság az egyensúlyról szól – megtalálni az egyensúlyt a szükségletek és a vágyak között, vagy a döntések rövid- és hosszútávú hasznossága között.  Vagy amikor a fogyasztás optimalizálásáról beszélünk: meg kell találnunk az egyensúlyt a mennyiség (csökkentése) és a minőség (növelése) között. Nagyon jó, ha kevesebbet fogyasztunk a nem megújuló erőforrásokból, vagy ha kevesebb hulladékot termelünk,… Tovább »

A tavaszi gardróbrendezés és a minimalista ruhatár találkozásánál kiselejtezett ruhák tornyosulnak. Pár hete nagyvonalakban átszaladtam a szekrényemen, és egyetlen szempontot figyelembe véve szortíroztam a ruhákat: kivettem mindent, ami kényelmetlen. Túl bő, túl szűk, kinyúlt, összement, vagy egyszerűen csak a színével nem stimmel valami. Eddig többé-kevésbé könnyen ment a dolog, a nehézségek itt kezdődtek. Különválogattam, hogy mi… Tovább »

Múlt héten azt tűztem ki a 100 Fenntartható Tett heti próbatételének, hogy két órán keresztül ne használjunk semmilyen elektromos berendezést. Egy ilyen önkéntes böjt nagyon jó arra, hogy tudatosítsuk, valójában mekkora szerepet játszik egy-egy erőforrás a mindennapjainkban, mennyire kényelmessé teszi az életünket – illetve olyan alternatívákra is felhívhatja a figyelmünket, amiket addig esetleg nem vettünk észre…. Tovább »

Hallgattam egyszer egy olyan Futurelearn kurzust, ahol feladat volt reflektálni arról, hogyan változott meg a környék, ahol élünk az elmúlt 10-15 évben, az emberi tevékenységek hatására. Volt, aki tudott előtte-utána fotókat is mutatni; korábban zöldellő domboldalakon házak jelentek meg, vagy szélesen elterülő legelőket aszfaltutak szabdaltak fel. Akár tetszik, akár nem, az ember újabb és újabb területeket… Tovább »

Itt a 3. húsmentes hétfő, ami már az 5. kihívás a 100 Fenntartható Tett évében – ebből az alkalomból most már igazán szólni kell egy-két jó szót a szejtánról!  Vagy más néven búzahúsról – az egyik legnépszerűbb húshelyettesítőről. Én tavaly nyáron találkoztam vele, elképesztően finom szejtánfasírtot ettem – amit nem sokkal később már a saját… Tovább »

Az mindig nagyon érdekes, amikor valamilyen egyetemleges körülmény(változás) hatására több, egymástól független ismerősöm is ugyanolyan jelenségről számol be, vagy inkább, ugyanarra a jelenségre panaszkodik. Ilyen volt az új év, és az újévi fogadalmak körülménye.   Az egyik ismerősöm arra panaszkodott, hogy most néhány hétig korábban kell edzenie járni, mert a megszokott idősávjában megjelentek az újévi fogadalmasok…. Tovább »

Tavaly nyáron egy félmondat erejéig írtam a társasházi komposztálókról.  Egy ilyen komposztáló nagy kincs – a szerves hulladék ugyanis újrahasznosítható, és jelentős szemét-köbmétereket takaríthatunk meg azzal, ha nem kidobjuk, hanem komposztáljuk. Ráadásul ez egy fura fordítottan arányos helyzet – minél inkább környezettudatosak vagyunk, és arra törekszünk, hogy friss élelmiszereket fogyasszunk – mélyhűtött, dobozos vagy konzerv ételek… Tovább »

Múlt héten többen is jeleztétek, hogy sikeresen vettétek az első kihívást, a húsmentes hétfőt. S ha arra gondolok, hogy azért nem küldtétek a madártávlatos ételfotókat, mert digitális detoxoltatok is – vagyis az étel élvezetére koncentráltatok, nem pedig a telefonotokat nyomkodtátok evés közben – akkor nem is bánom annyira, hogy nem özönlöttek a képek.  Természetesen ma is… Tovább »

Néhány éve csak azért vettem ki két könyvet az ókori Kínáról, mert néhány nappal korábban rádöbbentem, hogy semmit nem tudok a kínai kultúráról. (A raktárból hozták ki őket, csak az egyiket olvastam el, de az nagyon tetszett. És bár még mindig nem tudnék akadémiai vitába bonyolódni Kína történelméről, vagy hagyományairól, vagy a kínai mondavilágról, de… Tovább »