Gyengélkedett a fürdőszobai lefolyóm. Elvileg nem csináltam vele semmi szörnyű dolgot, mégis, egy sima kézmosás is megterhelést jelentett neki, csak lassan folyt le a víz. Valamit tenni kellett, de nagyon fontos volt, hogy semmi esetre sem akartam agresszív lefolyótisztítót használni.
Elmentem a boltba, és megnéztem, hogy miből válogathatok. Van bio mosogató és általános tisztítószer, sőt, bio vízkőoldó is. Utóbbinál majdnem megörültem, de apukám azt mondta, hogy az nem fog segíteni az eldugult lefolyómon. Igen ám, de a lefolyótisztítók között nem volt környezetbarát, sőt, egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik. Nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy üres kézzel mentem haza és nagyon elszántan rákerestem a neten, hogy mit lehet tenni. Megtaláltam a szódabikarbónás-ecetes módszert, amiről valamiért azt hittem, hogy azokat nem szabad elegyíteni – mostmár megnyugodtam, hogy csak zárt flakonban nem érdemes összerázni a kettőt.
A videóban az szerepel, hogy a száraz lefolyóba kell önteni a szódabikarbónát, és arra rá az ecetet – nekem akkor éppen állt a víz a mosdókagylómban, úgyhogy így próbáltam ki a dolgot. Pezsgett jóízűen – látható változás nem történt, viszont tényleg feloldotta a lerakódásokat, mert a következő 10-15 percben brutális szappanlerakódásokat sikerült kipumpálnom a csőből. Nem volt szép látvány, de aztán egyszercsak lefolyott a víz… és hát az mindig nagy pillanat, ha eldugult lefolyókról van szó. Most nagyon résen vagyok, ha minden rendben lesz, hetente egyszer akkor is csinálok egy ilyen tisztítást. (Mert tök mókás, ahogy pezseg a cucc.)
Azért meséltem ezt el… egyrészt, miközben küzdöttem az elemekkel, a szingliadón gondolkodtam, és azon, hogy hogyan juthattunk el idáig. (Meg azon, hogy szinglinek lenni azért mindenképpen megéri, hogy az ember megtapasztalhassa, hogy mindent meg tud oldani. Nekem elég hosszú időbe telt, míg magamra találtam az önálló háztartásomban, és nem könnyítette meg a dolgot, hogy az otthoni mintától eltérő rendszert alakítottam ki magamnak – úgy, hogy nem vagyok túl jó olyan dolgokban, amikhez el kell hagynom a puha, bolyhos, rózsaszín komfortzónámat. De így három év után már egész jól kezd kinézni a dolog.)
Másrészt, baromi büszke vagyok rá, hogy nem inogtam meg, és nem vittem haza a boltból valami nagyon durva szert – amikor két totál barátságos hozzávalóból is sikerült csudálatos lefolyótisztítót varázsolnom. Menet közben fel sem tűnik, csak ha valami kizökkent, és ezért új szemmel nézek körül, hogy szépen lassan kikoptak mellőlem az erős vegyszerek, és környezetbarát tisztító-, és mosószerek vannak a szekrényben. A kozmetikumok, amiket használok, mind zöldek, és a konyhában is túlsúlyba kerültek a friss élelmiszerek – nincsenek készételek, és ha jól belegondolok, talán semmi instant se.
Ezek mind-mind adott pillanatban meghozott döntések eredményei… ahogyan az is, hogy ezekből a döntésekből lassan szokások lettek. Amikor pedig már valami szokás, akkor nemcsak teljesen magától értetődő, hanem kényelmes is. Ami meg kényelmes, annál ott tart a nehézségi erő, úgyhogy alakítsunk ki fenntartható szokásokat, a többit megoldja a gravitáció.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: