Nyáron elültettem néhány citrommagot, és én voltam a legjobban meglepve, hogy szép egymásutánban kikeltek. Még mindig élnek, és igaziból eljött az ideje, hogy kiköltözzenek nevelőanyjuk, az anyósnyelv cserepéből.
Most nagyon szurkolok nekik, mert az átültetés amúgy is rizikós, itt meg ráadásul citromokról van szó; remélem, hogy szeretni fogják az új földjüket, a biztonság kedvéért egymás mellett tartom egy darabig a cserepeiket.
S ha már benne voltam, elültettem a gyömbért is. Várhatóan pompázatos növény kerekedik majd belőle.
A szobanövények jók – tisztítják és párásítják a levegőt, csökkentik az elektroszmogot, és életet visznek az ember élettelen tárgyai közé. Az, ahogyan nálam véletlenszerűen kihajtottak ezek a növények, nagyon kedves érzéseket okoz, úgyhogy ha már ők eljutottak idáig, én is igyekszem megadni nekik minden tőlem telhetőt a folytatáshoz (vagyis öntözöm őket, és vigyázok, hogy ne nyissam rájuk az ablakot).
Korábban volt már egy-egy próbálkozásom “rendes” szobanövénnyel, de azok nem maradtak meg – ki gondolta volna, hogy nálam citromnak és gyömbérnek való a klíma?!
És… szóval… közben kihajtott egy lilahagyma is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: