Még tavaly kaptam egy videó ajánlót egy fiatal nőről, aki három év alatt mindössze egy kisebb befőttesüvegnyi szemetet termelt. Az ünnepek alatt aztán volt időm meg is nézni Lauren Singer TED beszédét, amiben elmeséli a motivációját, és azt, hogyan is néz ki a szemét-mentes életmód a gyakorlatban. Ahogy hallgattam, végig azon törtem a fejem, hogy mennyire életszerű valójában, amiről beszél. Az első, és legfontosabb, hogy a műanyagot, leginkább a csomagolások esetében, száműzte az életéből. (Már Magyarországon is van csomagolás nélküli élelmiszereket, kozmetikumokat árusító bolt.)
Élelmiszereket a helyi termelői piacon vásárol, a kozmetikumait pedig maga készíti. (Saját bevallása szerint ő egy átlaglusta nő, ha túl bonyolult lenne a dolog, nem vesződne vele.) A ruháit használtruha boltokban vásárolja, a konyhai hulladékát pedig komposztálja. A műanyag fogkeféjét bambuszra, a konyhai mosogatószivacsát természetes anyagból készült mosogató kefére cserélte.
Nem mondott semmi olyat, ami teljesíthetetlennek tűnik. És ahogy elkezdtem magamban ellenérveket keresni, sorra jutottak eszembe a csomagolásmentes alternatívák is… Talán még a gyógyszertárba lenne kicsit fura bemenni saját dobozzal, de ha ezt adottnak is vesszük, nagyon sok esetben lehet találni hulladék-nélküli megoldást.
Singer azt is mondja, hogy amióta a szemete minimalizálására törekszik, alaposabban átgondolja, mit vásárol meg, illetve jobban vigyáz a meglévő dolgaira, hiszen a “ha nem kell, eldobom” opció már kevéssé elérhető számára. Így kevesebb holmija van, nem nyomják agyon az értéktelen kacatok (a decluttering-ről külön is fogok majd írni, szerintem nagyon érdekes téma), ugyanakkor mindene megvan, amire szüksége van.
Nagyon érdekes videó, érdemes megnézni. Ezen a linken pedig elérhető a blogja.
Az előadásában Singer hivatkozik a Zero Waste Home blogra is, amit egy kétgyerekes anyuka ír a saját null-hulladékos háztartásukról, erre is rákerestem, és nagyon érdekes dolgot találtam. A legutóbbi bejegyzések egyikében például egy táborról van szó, amit az (amerikai) sivatag közepén rendeznek, és azon kívül, hogy összeszedik a mások által eldobált hulladékot, a tábor végén a saját sátruk körül is össze kell gereblyézniük, és minden, helyidegen anyagot haza kell vinniük magukkal.
A blog írója meglepetéssel tapasztalja, hogy a sátrával és a holmijaival tudtán kívül vitt magával egy kis kutyaszőrt és fenyőtűket, madártollat és néhány hajszálat is, ami nyilván valóan az ő közvetítése nélkül nem került volna oda. Ez elég extrém példa, de talán jó gyakorlat annak a tudatosítására, hogy minden, természettel való érintkezésekor az ember igenis beavatkozik egy-egy élőhely speciális ökoszisztémájába. A tetteinek pedig következményei lesznek. Talán nem egy csomó kutyaszőrrel, de ugyanilyen ártalmatlannak gondolhatunk egy kiköpött rágógumit – ami pedig egy városi madár számára halálos lehet. Vagy biztosan láttak már olyan képet, ahol műanyag csomagolásba szorultak állatok – a szennyezés eredeti helyétől akár több ezer kilométernyire, mert odáig sodorta a szemetet a szél, a víz, meg a trükkös hulladékkezelők.
Ezért óriási felelősségünk van az egyéni döntéseinkben. Én azt gondolom, hogy nem lehet úgy hozzáállni a környezetszennyezéshez, hogy ez egy óriási, globális méreteket öltő jelenség, az én kis szemetelésem már igazán nem oszt, nem szoroz. Nem hiszek az űrhajós elméletben, hogy ha kellőképpen élhetetlenné tettük a bolygót, akkor majd átköltözünk egy másikra. Szerintem odafigyeléssel, és a hosszú távú következményeket szem előtt tartó döntésekkel elég jó eredményeket lehetne elérni a szemét csökkentésében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: