Húsmentes hétfő 4. – Gyorskaját, most!

Szeretem a hamburgert. Nem azt a kis csenevész szendvicske fajtát, hanem a házit, vagy inkább háziasat, jóóó nagy bucival, jóóó nagy husival, némi zöldséggel és bőséges öntettel. És szeretem a gyrost is. A nyári bakancslistámon szerepelt a helyi nevezetességnek számító kiflis gyros megkóstolása – egy élmény volt, na. (Nemistudomholfogjam-mindenholcsöpög-megpróbálomegybenbekapni élmény.)

 Szóval amikor a tavalyi év utolsó hétfőjén rám tört az ellenállhatatlan vágy még egy utolsó gyrosra, nem is próbáltam neki ellenállni. A húshelyettesítő régi barátunk, a csudálatos zabfasírt volt – szokás szerint sütés közben a felét elnassolgattam. A tortilla lapokat készen vettem. A tzatziki öntethez kellett egy kígyóuborka, egy pohár natúr joghurt és egy kis tzatziki öntet fűszerkeverék. (Külön öröm volt, hogy az első, ami a kezembe akadt, tartósítószer, színezék és ízfokozó nélkül készült – nekem az íze is nagyon rendben volt.) A saláta megint csak nem nagy kunszt, egy alap keveréket kicsit feltupíroztam, hogy színesebb legyen.

 Amikor minden hozzávaló elkészült, egy-két perc alatt összeraktam a kis tekercsemet, és nem sokkal hosszabb idő alatt meg is ettem – nagyon finom lett. Még csöpögött is, ahogy kell!