Az év végére nagyon sűrűek lettek a napok, és nekem teljesen elfogytak az energiáim. Ezért az ünnepek pihenéssel fognak telni, bár nagyon sok tervem volt/van! a bloggal (meg néhány blogos-titkos projekttel) kapcsolatban. Tegnap éjjel hazaért a tesóm is, aki évek óta külföldön él, s ettől a ténytől meg aztán főleg pazarlásnak tűnik egyetlen percet is a biznisszel tölteni.
A következő egy-két napban még készítek egy gondolatbeli leltárt az évről – sorra fogom venni, hogy milyen sok mindent csináltam az idén;
festettem kispárna huzatot, éjjeliszekrényt és bögrét,
ültettem citromot – még mindig élnek! -,
elkezdtem vezetni tanulni és futni,
csináltam céklás csokitortát,
és idén voltam életemben először a Café Vianban is (ami azért érdekes, mert kamaszkorom kedvenc írója Vian).
Idén megint vágattam frufrut (mert elfelejtettem, hogy miért növesztettem meg tavaly),
és megint végigmentem az őszi Tatabánya Teljesítmény Túrán, de most kutyástul (ami a világ legjobb dolga, rögtön utána jön a fenntarthatóságról blogolás).
És készítek egészen kézzelfogható leltárt is – ezt csak úgy finoman, jártomban-keltemben; szépen lassan áttekintem a holmijaimat, és ami már nem kell, attól elbúcsúzok. Múlt hétvégén átnéztem a szekrényemet, és azokat a ruhákat, amiket valamilyen oknál fogva már nem viselek szívesen, kivettem. A főiskolai jegyzeteim sem kellenek már, de éppen a három éve érintetlen félcsomag szélesmetélt sem. Egy kicsit rendet rakok, egy kicsit helyet csinálok, és értékelek is, mi az, amire valóban szükségem van.
Ma megrendeltem a jövő évi határidő-naplómat is… Szóval már nagyon készülök, de amíg még tart ez az év, addig ennek örülök, nagyon!
Rengeteg élményt kívánok az ünnepekre!
A szerk. és Ella kutya
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: