Szeretem a vlogokat. Amikor az egyik kolléganőmnek próbáltam elmagyarázni, hogy a vlog olyan, mint a blog, csak videós, simán rávágta, hogy tehát akkor én valóságshow-kat nézek? És akkor ezt így rettenetesen próbáltam tagadni, de… lehet, hogy igaza van, valójában a vlog egy valóságshow, s a show része nyilván abból ered, hogy az adott vlogger úgy szerkeszti, hogy számára és/vagy a nézői számára vonzóvá tegye.
Az egyik kedvenc vlogger párosom egy digitális nomád házaspár, akik múlt héten New Yorkból vlogoltak; felkerestek néhány fenntarthatóság központú bizniszt, s egyébként egy ilyen hotelben is szálltak meg. Ebben a videóban megmutatnak néhány apró részletet, például a ruhafogast, amely papírból készült (a hotelben azt írták rá, hogy újrahasznosított “szerelmeslevelekből” vagy “házifeladatokból”), de a személyzet egyenruhájától kezdve a bútorokon át szinte minden környezetbarát. Törekedtek rá, hogy a lehető legtöbb természetes fényt tudják hasznosítani, az élelmiszereket helyi termelőktől szerzik be, és ha jól figyeltem, a videóban mondják Ikonn-ék, hogy nem a szokásos kis kiszerelésű piperecuccok vannak bekészítve a fürdőszobába, hanem újratölthető adagolók. A hotel honlapján egyébként azt is kommunikálják, hogy (még) nem tökéletesen fenntartható minden, még van hová fejlődni, de mindenképpen arra törekednek, hogy egyre jobbak szolgálják a vendégeiket, a környezetet és a közösséget, amelyben működnek.
A fogasokat egyébként érdemes kicsit közelebbről is megnézni. A cég weblapján van egy elég durva statisztika az amerikaiak ruhafogas-fogyasztásáról – naponta 15 és fél millió drót, műanyag vagy fa fogas kerül a szemétbe. Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb boltban a ruhaneműk saját akasztón lógnak – ráadásul olyan gyenge minőségű akasztón, amiben aztán sok örömünk nincs, ha amellett döntünk, hogy hazavisszük – ha pedig a kasszánál hagyjuk, már a nap végén megy a szemétbe.
Aztán. Ezek a fogasok is rendelkeznek az FSC szabvánnyal (tudják, mint a TetraPak dobozok). Ezenkívül nagyon ellenállóak, nagy súlyt és bizonyos fokig még nedves ruhákat is képesek megtartani.
Kereskedelmi egységek nyomtathatnak rá tetszőleges szöveget, vagy rámatricázhatják a kezelési útmutatót, ezenkívül a természetes natúr szín mellett kapható dögös feketében is. S ha már kereskedelmi egységek, úgy látom, hogy használja őket többek között a GAP, az Adidas és Stella McCartney is.
De a kedvencem alighanem az az apró figyelmesség, hogy a Gyakran Ismételt Kérdések között szerepel az is, hogy ha valaki le szeretné cserélni a szekrényében a műanyagfogasokat, hova dobja őket. (Sehova, szelektív gyűjtőbe nem lehet helyezni őket, a megoldás az, hogy leadja olyan jótékonysági szervezeteknél, amelyek ruhát is gyűjtenek.)
És persze, az a néhány szó, amit a Fenntartható Design megközelítésről írnak. Bizonyos szempontból fordított nézőpontról van szó, mert az a kiindulás, hogy az életciklusa végén milyen szemét lesz a termékből. Mielőtt szemét lesz, milyen hosszú az élettartama? Mitől használódik el? Szóval maximalizálni kell a funkcionalitást és az élettartamot és minimalizálni a környezetterhelést, amikor fenntartható terméket tervezünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: