Karácsonykor gyakran szó esik az illatokról is. Valószínűleg az lehet az oka, hogy a hidegre való tekintettel inkább csukva vannak az ablakok, és bent maradnak a sütés illatai – és erre az otthonos-kuckós hangulatra akarnak ráerősíteni aztán a kereskedők is, amikor az üzleteikben ugyancsak illatosítanak. Én nem szeretem az erős illatokat, a mesterséges illatosítókat igyekszem elkerülni – kevés dolog van, amiben nem tudunk megegyezni a családommal, ez az egyik. (De azért szeretjük egymást!)
Az illatosítókkal szemben a legtrükkösebb dolog az illat tartóssága – ha természetes összetevőkből származik, hamar elillan, a hosszantartó illathoz kőolajra van szükség. Többször említettem már, hogy nekem ez az egyik vezérelv a fenntarthatóságban, a minél kisebb kőolajlábnyom, de tulajdonképpen csak visszatekintve jövök rá, hogy amióta nyár elején vettem egy kamillás virágvizet, nem használtam a korábban nagyon is szeretett parfümömet. Szóval nem volt ebben semmi szándékoltság, és a virágvíz nem arra való, mint a parfüm, nem illatosít be egész napra – igaziból nekem abban segít, hogy ha reggel nagyon ideges vagyok, akkor megnyugtat… Próbálják ki, nagyon jópofa dolog.
Nade, visszatérve tehát, ha természetes alternatívákat keresünk az otthonunk karácsony-illatosítására, akkor az egyik kedvencem a süti sütésen kívül a fűszeres almakompót főzése. Tavaly kétszer is előfordult, hogy az előrecsomagolt almák egyszerűen felrobbantak. Nem tudom, miért, és harmadszorra már nem kísérleteztem velük, a lényeg az, hogy fogtam ezeket a felrobbant almákat, és megfőztem őket, ahogy ebben a videóban is látszik, fahéjjal, szegfűszeggel, aztán mikor kihűlt, eltettem a hűtőbe (a videóban narancsot főz a hölgy, de a végén felsorolja, hogy helyettesíthetjük almával, citrommal vagy lime-mal is akár). Másnap újramelegítettem, a harmadik melegítés után pedig kiöntöttem – nem akartam megvárni, amíg előre köszön, mikor kinyitom a hűtőt.
Idén volt már egy chai-latte kattanásom (fűszeres fekete tea, egy kis tejjel, tulajdonképpen itt is olyan illat lesz a lakásban, amilyen fűszereket használunk), mostanában pedig gyakran főzök gyömbéres teát. Ez utóbbi is elbírja a fahéjat, a szegfűszeget, a mézet, esetleg egy-két gerezd almát, vagy citromot, vagy narancsot. A forró italok nekem hozzátartoznak a hűvös estékhez, a gyömbér-citrom-méz kombináció pedig szuper a náthás időszakban. Illetve, tavaly karácsonykor ezt iszogattam a legdurvább ennivaló dömpingben, és teljesen jól működött nassolás-elleni varázsitalként.
Idevágó könyvajánlóm A parfüm, nagyon beteg, de nagyon szuper történet, néhány hónapja olvastam – és igaziból lehet, hogy 20 éves kor alatt nem is ajánlanám, de egyébként érdemes elolvasni. (Nem tudom elmondani, hogy mi tetszett benne a legjobban, anélkül, hogy lelőném a poént, úgyhogy aki szeretne róla beszélgetni, írjon privát üzenetet a Facebookon :))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: