A fenntartható életmódnak – egészen pontosan az ökológiai lábnyom csökkentésére való törekvéseknek – egyik eleme a húsfogyasztás csökkentése. Én nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert szeretem a zöldségeket, a zöldségekből készült ételeket – még a salátafőzeléket IS, sőt…! És ráadásként a kíváncsi természetem gasztro vonalon is kiütközik – ha én azt olvasom valahol, hogy “zabfasírt”, akkor azt nekem ki kell próbálnom, nem azért, mert húsmentes, hanem mert totál perverzül hangzik. Egyszer kóstoltam szejtánt is, azóta többször készítettem, de arra még nem sikerült úgy ráéreznem, ahogy a csodálatos zabfasírtra.
Én nagyon egyszerűen készítem, fogok egy csésze zabpelyhet, amire ráöntök egy fél csésze forró vizet, s félrerakom dagadni, amíg összevágok mindenféle zöldségeket. Ma egy kis paradicsom, kaliforniai paprika, és sárgarépa volt itthon – jó lett volna még a hagyma is, de azt elfelejtettem, és igaziból így is nagyon klasszul sikerült. Szóval, fogja az ember a zöldségeket meg a megpuhult zabpelyhet, az egészet összeturmixolja, fűszerezi, utána küld egy tojást, és ha nagyon híg, akkor még némi lisztet kever hozzá. Ezután olajban kell kisütni – egész kevés is elég, nem szívják meg magukat a fasírtok. Én sütés közben hajlamos vagyok kóstolgatni – a kígyóuborka ma nagyon passzolt hozzá. Egyébként hivatalosan barnarizst készítettem köretnek.
Az igazság az, hogy nem tartom szokásként a húsmentes hétfőt – általában hétfőn a hétvégi maradékból ebédelek, és abban valami hús mindig van. De időről-időre, a hét napjaitól függetlenül szívesen készítek húsmentes ételt, és/vagy húshelyettesítővel ellátott ételt. A grillezett-rántott zöldségek is nagyon klasszak, utóbbiak, a panír miatt, már-már a hús illúzióját keltik. Aztán ott van a fent említett szejtán, ami, ha valaki ért hozzá, ezerféleképpen felhasználható (najó, múltkor a rántott szejtánom egész tűrhető lett; igaziból azt hiszem, a fűszerezésben rejlik a titok, abban meg nem vagyok túl jó – még). És ott vannak a zöldség krémlevesek (az én krémleves alapreceptem: 2 krumpli, 1 szál sárgarépa, és A Zöldség – ami lehet brokkoli, póréhagyma, karalábé, spárga, sütőtök…), ezekkel jól össze szoktam égetni a nyelvemet, mert nem bírom kivárni, amíg kihűl.
Szerencsére a neten nagyon sok diétás gasztroblog van, illetve a receptes oldalakon gyakran külön lehet keresgélni a húsmentes ételek között. Nekem nagyon bejön az a módszer, hogy minél szokatlanabb valami, annál inkább kipróbálom. Ó, és mindig legyen otthon cékla.
Az illusztráció innen – lefényképeztem a sajátomat is, de… az a csak nekem szép kategóriába esett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: