A héten többen is beszéltek velem a pénzemről. És ez egy nagyon érdekes kérdés, én kicsit érzékenyen reagálok rá, nem szeretem, ha bárki is a pénztárcámban kotorászik, és hajlamos vagyok feszengeni amiatt, hogy még takarékszámlám is van. (A takarékszámlámat egyébként a harmadik fizetésemből nyitottam, és nagyjából az volt vele a célom, hogy a nyáron megspórolt rezsiköltséget eltegyem télire. Az ötlet bevált, és márciusban akkor se jöttem zavarba, amikor ki kellett fizetnem a februári fűtésszámlát, a kutya oltását és állatorvosi kezelését, és meg kellett hosszabbítanom a könyvtári tagságomat. Azóta kifizettem egyösszegben az új szemüvegemet is, és elkezdtem az autóvezetői tanfolyamot, ugyancsak a megtakarításaimból. Ugye-ugye, amikor pályakezdőként úgy érzi az ember, hogy az övé a világ?!)
Van olyan kolléganőm, aki szinte minden ebédszünet után úgy érkezik vissza az irodába, hogy vett valami kis csecsebecsét a közeli használtcuccos boltban. Olyan dolgokat, amikre, ha ránézek, egyszerűen feláll a hátamon a szőr (de tényleg), hogy erre mi szüksége volt a kolléganőnek, és hogy a fenébe tudott ezért pénzt adni – de aztán igyekszem emlékeztetni magam, hogy a kolléganő felnőtt nő, önálló fizetéssel, amit igaziból arra költ, amire akar, és nekem SEMMI közöm hozzá.
Én nagyon tudatos vagyok – vezetem a kiadásaimat (mostanában kevésbé szigorúan, de az első időkben mindenképpen rögzíteni akartam, hogy mire elég a fizetésem, bevállalhatok-e olyan pluszköltségeket, mint egy francia tanfolyam – igen, vagy rendszeres látogatás a város legjobb fodrászánál – nem annyira), és ahogyan írtam, elég hamar elkezdtem félretenni, az esetleges váratlan költségekre. Ugyanakkor kevésbé vonzóak számomra az olyan üzleti lehetőségek, ahol Sok Pénzt ígérnek – a környezetemben MLM-ezők persze nekem is meséltek a csodálatos világkörüli utazásokról, luxusszállodákról és ötcsillagos éttermekről, sportkocsikról és jet-ski-kről – de ez nem az én értékrendem, ezzel nem tudok azonosulni. Úgy értem, ha valóban annyira altruisták ezek az emberek (nézd, én nagyon gazdag vagyok, és most minden eszközt megadok Neked, hogy Te is az lehe$$!) akkor miért nem arról szólnak ezek a beszámolók, hogy kulturális programokat támogatnak, vagy alapítványt hoznak létre a tehetséges gyerekek számára, esetleg vécét építettnek Fekete-Afrikában…?! Nagyon jó a magánrepülő, de elképesztő méretű a kőolajlábnyoma. Nehezen tudom elhinni, hogy nem felel meg a célra a menetrendszerinti repülő…
(Mondtam, hogy érzékenyen számomra a téma. És akkor még nem hallották, hogy mi a véleményem az Ebay-ről, különösen az ingyenes szállításos pár száz forintos kacatokról, hajjaj!)
Nadeszóval, hogy a szubjektív mellett legyen valami objektív is: meséltem már a LOHAS fogyasztói csoportról, azt hiszem. A betűszó azt jelenti, hogy Lifestyle Of Health And Sustainability – vagyis olyan fogyasztókról beszélünk, akik számára az egészséges életmód, és a fenntarthatóság a fontos, s náluk fontos motívum egyébként az is, hogy nem önsanyargatva akarják megóvi a Földet, hanem – ahogyan a blog alcímében én is írom – jól akarják érezni magukat ÉS vigyázni akarnak a környezetükre. Történeti előzménye ennek a csoportnak a LOVOS, avagy a Lifestyle Of VOluntary Simplicity, avagy az önkéntes egyszerűsítők. Ezt a fogyasztói csoportot leginkább Amerikában regisztrálták, a hetvenes-nyolcvanas években volt jellemző, s abban a környezetben ők szigorúan lemondtak egyes kényelmi javakról; külvárosi villákban laktak, és csak egy autó volt a háztartásban. Az ő esetükben a pénzügyi függetlenség volt a fő motiváció – vagyis olyan életszínvonalon élni, amit a fizetésükből megengedhettek maguknak, hitelek felvétele nélkül. Valószínűleg még mindig vannak ilyen fogyasztók, ami biztos, hogy elég sok frugal living, vagyis spórolós életmódról szóló blog van a neten. Annak idején a LOVOS-szal kapcsolatban a legfőbb kritika az volt, hogy nem teljesen önkéntes volt az egyszerűsítés, főleg olyan nők csatlakoztak a LOVOS klubokhoz, akik frissen elválva a korábbihoz képest lényegesen alacsonyabb jövedelemmel rendelkeztek. A frugal blogok mögötti motivációról nem tudok semmit, én úgy látom, hogy valahogy a DIY, vagyis csináld magad vonalról ágazott le. Valószínűleg vannak átfedések ezzel is, meg a környezetvédelmi törekvésekkel is, de csak találgatok; egy a lényeg – ha nem félelemből spórolnak, hanem éppen ettől örömteli az életük, akkor nagyon jó, hogy így élnek.
Kocsis Tamás írása az önkéntes egyszerűsítőkről – ezt az anyagot a szakdolgozatomban is feldolgoztam, mert felvet egy nagyon fontos kérdést, hogy ugyanis a jelenlegi gazdasági szerkezetnek nagyon fontos része a tömegtermelés, s elképzelhetetlen károkat okozna, ha jelentősen visszaesne – például önellátásra való áttérés miatt – az emberek fogyasztása. Egyrészt rögtön lenne egy csomó munkanélküli, másrészt, akik most a gazdasági tevékenységek megadóztatása miatt jutnak ellátáshoz, mert öregek, vagy betegek, vagy más okból nem tudják megtermelni maguknak a szükséges javakat – velük mi lenne? Hosszú, de nagyon érdekes tanulmány, érdemes elolvasni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: