Lépéről lépésre – forrás: Pinterest (www.croscill.com/)
A fenntarthatóságra törekvés életszemlélet, életmód, s mint ilyen, ha csak nem születtünk bele egy 100%-ig fenntartható burokba, ugyanúgy lépésenként alakítjuk ki, mint az összes többi szokásunkat.
Nagyon-nagyon sok könyv, cikk, kutatás szól arról, hogy az emberek nem szeretnek változtatni. (Hosszú ideig azt hittem, hogy ez csak rám, és a hozzám hasonló, szorongásra hajlamos emberek sajátja, a ragaszkodás az ismert dolgokhoz, és a hosszas rágódás, mielőtt meg merek változtatni valamit, vagy bele merek vágni valami újba. Aztán a főiskolás éveim alatt sokat tágult a komfortzónám, s azóta is újra és újra csáp-nyújtogató időszakok törnek rám. És eddig még soha nem történt semmi katasztrófa, érdekes :)) Szóval, ha változásmenedzsment, akkor nemrég olvastam egy szuper könyvet, az a címe, hogy Olvad a jéghegyünk, és pingvinek vannak benne. Rövid, a téma iránt érdeklődőknek alighanem alapmű. Nagyon vicces, és nagyon pontosan megmutatja, hogyan is zajlik le egy változás egy közösségen belül.
A fenntarthatósággal, a zöldebb életmód elsajátításával kapcsolatban is gyakran azt érzik az emberek, hogy ez valami nyűgös dolog lesz – s ez teljesen természetes, nincs ezzel semmi baj. Viszont, mint a legtöbb változás esetében, itt is lehet apró lépéseket tenni, amik mégis rengeteget számítanak. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha minden ember a világon lekapcsolná a villanyt, ha kimegy a szobából (mármint azok, akiknek van egyáltalán villanyuk). Ez egy pici dolog, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg áramot meg lehetne vele spórolni. (Az unokáinknak.)
Én azt hiszem, hogy a fenntarthatóság felé vezető úton nincs olyan apró lépés, ami ne számítana.
(Egy hete ismerkedem a mosószódával. A fehér ruhákat csak azzal mosom, a világosaknál kicsit keverem, a sötéteket továbbra is “rendes” mosószerrel. Hogy ez nem is környezetbarát akkor? Dehogynem. Másfél adagnyi szintetikus mosószert kiváltottam természetessel. Majd kipróbálom a mosódiót is. Nem az a lényeg, hogy egyik pillanatról a másikra száműzzem az ismert, megszokott és kényelmes dolgokat. Az én tempóm kicsit lassabb – s tudom, hogy esetemben csak úgy lehet tartós egy változás, ha jól érzem magam közben.)
Íme egy lista, gondolatindítónak, apró lépésekről:
villanykörték cseréje – ha kiég, energiatakarékosat vegyünk (Jó hír spórolósoknak: általában az energiatakarékos, pláne a LED égő sokkal többe kerül, mint a hagyományos izzó. De a szakdolgozatomhoz végeztem egy kutatást, s összehasonlítva az élettartamokat és a fogyasztott áram mennyiségét, a hagyományos izzó a legdrágább megoldás. (Nem emlékszem már pontosan, de a LED azt hiszem, talán egy év alatt hozza vissza az árát – és 20+ évig világít.))
húsmentes hétfő – egy nap a héten, amikor nem eszünk húst
húzd ki a töltőt – mobiltöltő, laptoptöltő – nem tudom, miért, de ha nincs a végén a töltendő dolog, akkor is eszik az áramot (jobban belegondolva, lehet, hogy a bennük lévő trafó eszi… nem tudom), szóval húzd ki!
saját zacskóval menni vásárolni – mondjuk nekem van is némi kattanásom kézműves textilszatyrokra…
a nyomi alma esete – vásároljunk szépséghibás gyümölcsöt és/vagy
leértékelt élelmiszereket – a Tescoban láttam, hogy van egy olyan hűtőpultjuk, ahol az aznap vagy másnap lejáró termékek vannak, talán féláron. Ha tudjuk, hogy még aznap megesszük, vásároljunk innen! Valami elképesztő mennyiségű (100 millió tonna csak Európában) élelmiszer kerül kidobásra évente a világon.
javíttatás – ha valami elromlik, legalább kérjünk árajánlatot a javításra, mielőtt újat vásárolunk
kreativitás – csak ha kedvünk van hozzá, de akkor nagy öröm valamit elkészíteni magunknak a “bolti kész” helyett
könyvtár – a kedvencem. Azért fenntartható, mert “vásárlás helyett bérlés” ÉS közösség is
közös rendelés – a munkahelyemen egy-egy webshopos rendeléskor körbekérdezik a kolléganők, hogy más is szeretne-e valamit. A közös csomagban az a jó, hogy valószínűleg kevesebb csomagolóanyag kell hozzá, a kőolajlábnyoma pedig mindenképpen csak egyszeres – ahhoz képest, ha mindenki külön-külön rendelne ugyanonnan. Arról nem is beszélve, milyen csapatépítő ereje van, amikor közösen bontogatjuk a csomagot 🙂
Az a jó az “új szokásokban”, hogy egy idő után már csak “szokás” lesz, észre sem vesszük, a társadalmi összhaszon számláló meg mégis pörög. Ja, és persze, mindig lehet újabb és újabb szokásokat hozzácsapni a régiekhez. S mint minden életmód esetében, bizonyos idő elteltével itt is rá fog állni az agyunk, és meg fogjuk látni az újabb lehetőségeket a fenntarthatóságra. Maholnap blogolni fogunk róla…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: