A közömbösség, a kezdeményezőkészség hiánya úgy tűnik, hogy alapvető jellemzője az embereknek. Philip Zimbardo és a Hősök tere csapata közel két éve kampányol ez ellen Magyarországon, és gyakran visszatérő motívum ez önsegítő könyvekben is. (Erről kicsit később.)
A Hősök tere projekt számomra némiképp ellentmondásos – nagyon fontos, amiért kampányolnak, de profit orientáltak (amihez joguk van, csak én azt hiszem, hogy) így kisebb réteghez jut el a nagyon fontos üzenetük.
Szerencsére azonban számos videójuk elérhető a YouTube-on, például ez:
Nagyon nehéz kérdés, és valószínűleg másként éli ezt meg egy vidéki, mint egy fővárosi, de nekem többnyire kellemes emlékeim vannak arról, amikor – miután persze vártam néhány másodpercet, hátha “valaki más” csinál valamit, végül én léptem. És volt olyan helyzet is, amikor nem léptem közbe, de biztos távolból megvártam, míg rendeződik a helyzet (egy férfi és egy nő veszekedett egymással az út két oldaláról, végül mindenki ment a maga dolga után). Mindenkinek joga van eldönteni, hogy beavatkozik-e, segít-e, kockáztat-e – de nem lehet úgy tenni, mintha nem látnánk, nem vennénk észre, hogy egy másik embernek segítségre van szüksége.
(Néha elég maga a gesztus. Odalépni valakihez, aki nagyon magába van roskadva. Emelt hangon rászólni egy zaklatóra. Néha nem is nekünk kell megoldani a helyzetet, hanem segítséget kell hívni. Orvost, mentőt, rendőrt. Néha sokkal kevesebb is elég, mint gondolnánk. De azt a keveset meg kell lépni.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: